Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - Lászlóffy Csaba: Rab s burg (történelmi vízió)
... (A császárhoz siet.) Felség, tán csak nem én- miattam!... FERENC (a szenilitás is fokozza csökönyösségét) : Táncsics! METTERNICH (próbálja megérteni; óvatosan): Nem akartam izgatni miatta is felségedet. . . FERENC (mint fent): Táncsics! METTERNICH (elhárítólag) :Ő,egyelőre csak nyelvészkedik. FERENC: Táncsics! (A görcsbe rándult ujjak megrémítik a kancellárt.) METTERNICH (csend után, őszinte nekirugaszkodással) : Bevallom felségednek: egy újabb firkász, aki szaporítani szándékszik a veszélyes találmányokat. Magyar és német beszélgetések című könyvecskéjének példamondataiban ez a Táncsics Mihály az ősi rend tarthatatlanságát bizonygatja. A magyar nyelv mellett németül is erre tanítgat; egyelőre, persze, elemi fokon . .. FERENC (csodálkozva,akadozik) :Táncsics!... és mégis magy ... magy ... METTERNICH (megérti, bólint): Magyar- országon sem minden név végződik i-vel vagy ipszilonnal, felség. (Kedvetlenül.) Még sok más végződést meg kell, sajnos, tanulnunk. Táncsics egy jobbágytól örökölte ezt a lehetetlen nevet. (Elgondolkodva lép néhányat.) De ott van egy nemesi származék, akinek nemcsak a neve, de egész impertinenciája elviselhetetlen. Már a kolera- járvány idején izgatott; hát akkor most, a pozsonyi diétán!... Kívánom felségednek, hogy sose találkozzék vele. FERENC (meredt szemmel, fulladozva): Táncsics .. . METTERNICH (helyesbit): Ez utóbbi —s talán a leghevesebb: Kossuth. Felséged, persze még a nevét sem érdemes, hogy megjegyezze . .. (Most veszi észre, hogy a császár már nem figyel rá, nem is hallja; agonizál. Föléje hajol.) Felség, túlságosan fölizgatta magát! . . . FERENC (miközben Metternich a pohárban maradt vízért nyúl): Tán... (még kettőt csücsörít.) esi—esi .. . (Feje lecsuklik, nyelve félig kintreked.) METTERNICH (pillanatnyi izgatottságát hisztériás gyűlölettel vezeti le. Hangosan.) Ezért nemcsak Táncsics fog fizetni, felség! (Higgadtságot erőltetve magára, az íróasztalhoz lép, csenget. Majd a belépő Lakájhoz.) Fogja le Ferenc császár szemét, és értesítse a trónörököst! (Lakáj kimegy. Metternich az íróasztalhoz siet, fiókokat huzigál, kulcsokat próbálgat. Sebtében magához vesz néhány levelet, papírt. Mire belép Ferdinánd trónörökös, a kancellár arcán a hatalom- váltás legparányibb izgalma sem tükröződik. Méltóságteljesen, még nagyobb magabiztossággal áll mint azelőtt.) LAKÁJ (oz ajtóban, fennhangon): Őfelsége V. Ferdinánd! FERDINÁND TRÓNÖRÖKÖS (negyvenötven év közöttinek látszik; a szellemileg fogyatékosok együgyű vigyorával, gácsérlépésekkel közeledik a halott császárhoz. Egy rucát tart karjában; megáll, forgolódik, Metternichre sandít, aztán szemérmes mozdulattal kitép egy pihét a ruca hasa alól és a halott szájára helyezi. Lélegzetvisszafojtva figyel; kis idő múlva nagyot szusszanva, felszabadult kappanhangon, ajka körül bújkáló örömmel.) Ez lesz az első nyugodt éjszakája. (Fejével a halott császár felé bök.) METTERNICH: S önnek az utolsó ... (végigméri az új császárt) felség!. .. (Kurta főhajtással indul meg az ajtó felé.) (Ferdinánd úgy eltdtja a száját, hogy a ruca is kirepül a markából.) FÜGGÖNY 21
