Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál: Kisváros-közélet-értelmiség
egyik egy adott (bármilyen formában más személy vagy szerv által felvetett) kérdésről történő véleménynyilvánítás, a másik valamilyen kérdés felvetése, esetleg javaslattétel. Az első bizonyos mozzanataiból kifejlődő második szint a döntésbefolyásolás. Itt még nem döntésről, még csak nem is döntés-előkészítésről van szó! Minden döntést alternatív lehetőségek számbavétele és mérlegelése előz meg. Ezek közül a lehetőségek, szükségletek és — nem utolsósorban — az érdekek figyelembevételével választanak. Magát a döntést, sőt a közvetlen döntéselőkészítést (a lehetséges és elfogadható változatok kiválasztását és megfogalmazását) tehát gyakran hosszú folyamat előzi meg. Ez a második szint ennek a folyamatnak a befolyásolását jelenti, eszközül a legkülönbözőbb formális és informális csatornák szolgálhatnak. A döntés (részvétel a döntésben) a harmadik szint, a közélet harmadik szerkezeti eleme. Jelenlegi államigazgatási-politikai rendszerünkben ez a szint teljes egészében intézményhez kötött; ennek megfelelően az egyén csak intézményi-szervezeti tagság alapján vehet benne részt. Ide kell értenünk magában a döntésben és a döntés-előkészítésben való részvételt egyaránt, mivel az utóbbi gyakran a tulajdonképpeni döntés (a döntésre jogosult szerv elé már csak „jól előkészített”, alternatíva nélküli javaslat kerül). Végül a negyedik szint a cselekvés, a döntések végrehajtásában való részvétel. Megint — tartalma szerint — két típusát különböztethetjük meg. Az egyik a saját döntés realizálása; pontosabban (mivel a döntések többsége testületi jellegű) a saját részvétellel hozott döntés végrehajtásában való közreműködés. A másik típus a mások, más szervek (például felsőbb szintű tanács-vagy pártszerv)által hozott döntés realizálása. A kisvárosokban ez az utóbbi igen gyakori; mondhatjuk akár tipikusnak is. A közélet, a közéleti aktivitás feltételei a fenti mozzanatok megvalósításához szükségesek, ezért értelemszerűen azokból vezethetők le. Az első — alap — feltétel az információhoz való hozzájutás. Első lépésben magáról az eldöntendő kérdésről kell a közéletben részt venni akaró állampolgárnak értesülnie. Ezt követően ha érdemi, döntésbefolyásoló részvételére tartunk igényt, információt kell kapnia az alternatívákról, feltételekről és lehetőségekről. Itt tehát az információs csatornák kérdése merül majd fel. A második feltétel is az információs csatornákkal kapcsolatos. A működőképes közéletben meg kell lenniük azoknak a (formális és informális) módozatoknak, ahogyan az egyének véleményüket nyilváníthatják. Az információs csatornáknak így két irányban kell közvetíteni: híreket, tényeket, egyéb információkat az állampolgárokhoz, és az ő véleményeiket, érdek-kifejezéseiket a döntéshozó szervekhez. A harmadik feltétel a döntés-befolyásolás lehetősége. Itt nem másról, mint a társadalmi hierarchiában elfoglalt meghatározott helyzetről van szó. A döntések befolyásolására ugyanis annak van módja, aki éppen a társadalomban elfoglalt helyzeténél fogva rendelkezik olyan befolyásolással, bizonyos értelemben hatalommal (a hatalmat itt nagyon általánosan mint akaratérvényesítést értem), amelynek következtében hatást tud gyakorolni a döntési folyamatra. Eredetére nézve ez a befolyás (vagy hatalom) sokféle. Származhat a munkamegosztásban elfoglalt helyből (államigazgatási-politikai apparátusok munkatársai, gazdasági vezetők stb.), származhat mögöttes szervezet súlyából (például nagyüzemi pártszervezet vagy szakszervezet képviselője), speciális ismeretek birtoklásából (az orvos szavát egészségügyet érintő szakkérdésekben mindenképpen figyelembe kell venni) és szélső — de egyáltalán nem kivételes — esetben származhat személyes tulajdonságokból, általában vett tekintélyből. A fontos azonban, hogy ebben a formában még nem a meghatározott pozícióhoz jogszabályilag kötött döntési jogosultságról van szó, hanem a megelőző folyamat — legtöbbször informális — befolyásolásáról. A negyedik feltétel a tényleges döntésben való részvétel lehetősége. Két, egyes eseteknél egybeeső, másoknál élesen elváló formája van. A döntési jogosultság jogszabályilag rögzített, ez tehát a közéletben való részvétel formális-jogi mozzanata. Megkülönböztetendő tőle a részvétel reális feltétele, a döntési lehetőség. Döntési jogosultsága annak van, aki hivatalból vagy választás útján tagja valamilyen döntéshozó szervnek vagy testületnek, döntési lehetősége pedig annak, aki hozzájut az adott ügyre vonatkozó valamennyi, lényeges információhoz. A kettő egybe is eshet, de el is válhat; éppen ezért kulcskérdés itt, hogy a döntés-előkészítés mennyire nyilvánosan, mennyire a döntésre (formális értelemben) jogosultak tudtával és közreműködésével történik. Végül a közélet (közéleti aktivitás) ötödik feltétele a társadalmi cselekvés eszközeinek megléte, illetve az eszközök használatának lehetősége. A közéletnek (a közéleti tevékenységnek) ez a felfogása természetesen abban az esetben is érvényes, ha elfogadjuk a fejezet elején megfogalmazott gondolati kiindulópontot; azt ugyanis, hogy a közélet és a politika, ha nem is azonosak, de nem is választhatók el egymástól. Huszár Tibor írja erről: „A politikai szféra és a szaktevékenységek elválasztása a szocialista társadalomban csak feltételes. . . .A gazdaság a szocializmusban nem magánszféra; minden tevékenység közvetlenül vagy közvetve az össztársadalmi célok megvalósítását szolgálja.” Ebből azonban — követve Huszár Tibor gondolatmenetét — az értelmiségre vonatkozóan az következik, hogy maga az értelmiségi tevékenység belső természete szerint tartalmazza a közéletiség mozzanatát. Mert ez a tevékenység szükségszerűen eléggé közvetlenül a közösség ügyeire vonatkoztatott. Hogy maga az értelmiségi mennyire tekinti saját tevékenységét közéletinek, milyen mértékben tudatosul benne munkájának ez a jellegzetessége, az világnézeti tudatosságán és politikai felelősségtudatán múlik. 25
