Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál: Kisváros-közélet-értelmiség
VALÓ VILÁG BÁN LAKY PÁL KISVÁROS-KÖZÉLET-ÉRTELMISÉG A Forrás 1978 februári számában „A vidékiség tünetei”-nek, a kisvárosi értelmiség egyik lehetséges magatartásmódéiIjének általános leírásával próbálkoztam. A nyersanyag, a történetek, amelyek mélyebb jelentéséből véltem kibonthatónak a lényegibb összefüggéseket, sokfelől, egészen különböző kisvárosokból származtak. Most témában is, anyagban is szőkébbre vonom a kört: a kisváros közéletét, a kisvárosi élet egy sajátos részterületét teszem nagyító alá, a gondolatmeneteket elindító és bizonyító nyersanyagok nagyobbik része pedig bajai vizsgálódásaimból való. De másutt szerzett tapasztalataim megbizonyosítanak afelől, hogy következtetéseim, amennyiben egyáltalán helytállóak, általánosabb érvényűek, nem csak Bajára nézvést igazak. (Kísérlet a fogalomtisztázásra) Mi az, hogy közélet? A szociológiai és politika-tudományi szakirodalom, már persze ha több írást is átnéz az ember, biztos választ nem kínál. Nemigen akad két egyformán gondolkodó szerző, jószerint mindenki saját meghatározást alkot és használ. Nem szívesen szaporítanám ezek számát még eggyel. Jobbnak gondolom, ha megpróbálom a különböző szerzőknél található részben vagy egészben azonos mozzanatokat, részelemeket kiemelni és valami logikusnak látszó rendbe egymás mellé állítani. így ugyan nem jutunk tudományosan pontos meghatározáshoz, de talán árnyaltabban sikerül körülhatárolni a kisvárosi közélet legfontosabb szerkezeti elemeit és alapvető meghatározó tényezőit. Annyi biztos, hogy a közélet mindenestől a politikum szférájában helyezkedik el, és valamiféle cselekvéseket jelent. Akkor viszont legáltalánosabb kiindulópontul bízvást elfogadhatjuk Kulcsár Kálmán megfogalmazását, aki szerint ,,A politikai aktivitást, a politikai folyamatokban, a politikai döntésekben való részvételt két tényező alakítja: a részvétel kereteit meghatározó normák (általában jogszabályok) összessége és a részvétel társadalmi-történeti feltételezettsége.” Kulcsár Kálmán a továbbiakban a szocialista társadalom politikai (közéleti) fejlődésének két tényezőjét emeli ki. Az egyik a szocialista forradalom győzelme nyomán létrejött „széles osztályalapokon nyugvó demokrácia”, a másik a gyors és a tudományos-technikai forradalom egyidejű kibontakozásával megvalósítandó iparosítás. A két tényező együttese egy erőteljesen centralizált államszervezet kialakítását kívánta meg. Ez azonban — írja Kulcsár — „. . .bizonyos fokig már eleve korlátozta nem a tartalmi, tehát nem az osztályuralmi értelemben vett demokráciát, hanem az egyéni politikai aktivitást, a politikai döntésekben való egyéni részvétel lehetőségeit.” A közélet az állampolgároknak a tevékenysége, mégpedig a közösség dolgait érintő, tehát politikai tevékenysége. Ebben az értelemben viszont valóságos közéletről csak akkor beszélhetünk, ha az állampolgárok — a közösség tagjai — részt vesznek a közösség ügyeit érintő döntések meghozatalában, befolyásuk van a döntésekre. A döntések intézményi hátterét azonban értelemszerűen a centralizált államszervezet jelenti. Ennek alapján egyetérthetünk Bélley Lászlóval és Kulcsár Lászlóval, akik szerint „A közéletnek mint szociológiai jelenségnek vizsgálata. . . alapvetően az állami, társadalmi, politikai szervezetek és társadalmi környezetük között fennálló viszonyok vizsgálatát. .. jelenti.” Ezeknek az elveknek az alapján megpróbálható a körülhatárolás: melyek a közélet (s egyben a közéleti tevékenység) legfontosabb szerkezeti elemei és meghatározó tényezői. A szerkezeti elemek felsorolásakor érdemes meghatározott hierarchikus rendet érvényesíteni: a jogiintézményes kereteket leginkább nélkülözni tudó, s egyúttal (általában) legkevesebb felelősséget hordozó formától elindulva jutunk el az intézményi formákat leginkább megkívánó, s egyben legnagyobb felelősség vállalását is megkövetelő formákhoz. Az első, az alapszint, a vélemény-nyilvánítás. Formája sokféle: az egyszerű, mindennapi közlés (beszélgetés), a „célzott közlés” (felszólalás, írásos beterjesztés) és a döntéshozó szerv ülésén való felszólalás egyaránt ide tartozik. Tartalmi vonatkozásban két alaptípust lehet megkülönböztetni: az 24
