Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - Baka István: Dalok harmincévesen (vers) - Hervay Gizella: Fohász, Nap (versek)
BAKA ISTVÁN DALOK HARMINCÉVESEN 1. II. A nyirkos égen fellegek: penészes, süppedt szalmazsákok, dér hull belőlük: fénytörek, — beh sivár, Uram, a lakásod! Csillagok, csillagok, Mennyország kőkerítésén üvegcserepek, elvérzik rajtatok a zsoltár, Isten elébe nem mehet. Itt varjakkal gombolt, fehér köd-ingben vár reád a rét, domb térdel, nyújt feléd esengve imára kulcsolt jegenyét. Bordáimat ki lajtorjának hittem mennyekbe, most magamba visszahullva nézem, hogy könyököl ki Isten a holdra, mint homályló kocsmapultra. Hiába kérlelünk, Uram, — világod ily hamar meguntad? Ajtódra, látom, most akasztod a biztosítólánc-Tejútat. Tenger és ég ablaktáblái között vergődő légy volt énekem, végtelenből csak a határtalanba, — szavaim nem szabadulhatnak sosem. HERVAY GIZELLA NAP jöjj el tavasz napsugárral jöjj el béke-olajággal aranyeső vesszejével táltos madár énekével FOHÁSZ homlokomon fénylik a nap homlokomon fénylik a hold két szál virág összehajolt jöjj el tavasz kék szemeddel hozd a napot két kezeddel nélküled csak eső esik szégyenemet is kilesik könnyeimet megszámlálják aki segít nyögi árát nem szeretnek csak sajnálnak csak őriznek csak vigyáznak nélküled már összeesek hiányodban nem élhetek amit írok az sem vigasz csak ha élünk csak az igaz segíts bátran büszkén járni nincs már erőm hitem várni jöjj el kettétört kenyérrel feketerigó-reménnyel! két szál virág összehajolt egyik kezén kicsi fia másik kezén leánykája nem leszek mások árvája! nem lesz egy se más árvája feljön a nap minden előtt könyvemben megmosdok előbb a madár is fürödni jár a madár is társra talál én már többé nem élhetek társtalanul csak senyvedek jöjj el gyönyörű virágom hozd a tavaszt aranyágon! 17
