Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - Lászlóffy Csaba: Rab s burg (történelmi vízió)
METTERNICH: Felséged még nem ismeri!... Legújabb találmány: foszforos gyufa! (El kell fújnia, különben körmére ég. Újat akar gyújtani, de a császár elhárító mozdulatot tesz.) FERENC (kínos csend után) Honnan szerezte? A franciáktól? METTERNICH: Nem. Felséged egyik alattvalója, egy huszonegynéhány éves siheder. (Kelletlenül.) Valami Irinyi... FERENC (mint aki tűbe ült, felkiált) ‘.Irinyi?! ... Akkor az is magyar!... (Hadonászva Metternich felé.) Vigye innen! Már ön is?! Fel akarnak robbantani? ... (Izgatottan jár fel-alá.) Csupa világot-felforgató feltaláló! Előbb Voltaire, Rousseau, d’Holbach ... aztán a magyarok nyakra- főre! (Találomra mond ki néhány nevet.) Csokonai, Kölesei, Vörösmarti... METTERNICH (megjátszott könnyedséggel): Ó, ezek csak kis firkászok, felség. FERENC: Ugyanezt mondta annak idején a többiről is. A huszárkapitányról, aki a Napóleon elleni hadjáratban tüntette ki magát! Sssz ... (Keresi a szót.) METTERNICH: Széchenyi, felség. FERENC (bosszúsan): Úgy, van, a Stefferl. Mindenik név ugyanazzal a makacs végződéssel: -ü-ü-i! METTERNICH: Avagy a nemesi ipszilon, felség. Széchenyit különben újabban nem Stef- ferlnek, csak Istvánnak hívják. FERENC: Tudjuk, ő, aki mindent meg akar nálunk reformálni, a nevével kezdte. (Gúnyosan.) Az 1830-as júliusi francia forradalom és az újabb lengyel felkelés évében egy ártatlan reformer- lélek! Ön, eleinte még védelmébe is vette, herceg. METTERNICH (zavartan) : A cenzúra már a Hitel kinyomtatását sem engedélyezte. FERENC: De külföldön megjelent, és példányait sikerült becsempészni az országba. METTERNICH (védekezik): Emlékezzék felséged: a mi titkos buzdításunkra egyik magyar vármegye hóhérral égettette el a művet. FERENC: Kár volt rá annyi tűzifát prédálni. Utána szerencsésen napvilágot látott a Stádium, melyben ez a Széchenyi már nem sokat magyarázkodik, érvel, hanem egyenesen törvényjavaslatokba foglalja királyságunk átalakításának legsürgetőbb teendőit... Akárcsak hírhedt barátja, az egész Erdélyt felforgató Wesselényi! (Szemrehányóan.) Még azt sem sikerült megtudnunk, hogy hol nyomtatta ki lázító hangú irományát! (íróasztalán a papírokat egymásra hányva, felkap egy füzetet, hevesen lapozza. Olvas.) „Igenis tartozik minden nemzet adózni! De csak önmagának: másnak vagy másoknak csak rabszolgák fizetnek.” (Felnéz.) Mit szól hozzá, tisztelt kancellár urunk?! METTERNICH: Nemcsak Béccsel húz, szerencsére, ujjat a Balitéletekben ... FERENC (felcsattanva) Szerencsére?!... Egy őrült agy szaladgál valahol egy főúri testben! Nevezzük öngyilkosságnak ...? METTERNICH: Több annál, felség. FERENC: Nyilván, hogy több. Saját mágnás osztálya ellen elkövetett merénylet! (A kandallóba hajítja a füzetet.) S még ő mer sajtószabadsága követelni!... (Ez már parancs.) Perbe fogni! METTERNICH (a kandallóhoz megy) : Ezúttal már nem tudok ellenállni a kísértésnek. (Gyufát gyújt, cinikusan.) Magyar gyufával, felség. (Meggyújtja, Wesselényi művét.) Hűtlenségi pert indítunk Wesselényi ellen, felség! FERENC: Még kiderül, hogy összeesküvést is szőtt ellenünk. METTERNICH: Felséged félreértett. Csupán arról van szó, hogy egy könyv külföldi, tiltott kiadása mint vádirat ma már közhelyszámba menne; Erdélyben erre vonatkozólag különben sincs sajtótörvény — ellenben elfogatási parancsot bocsáthatunk ki Wesselényi ellen, amiért engedély nélkül, saját kősajtóján merte sokszorosítani legutóbb is a Monarchia ellen izgató, erdélyi országgyűlési tudósításokat. FERENC (nézi a lángra kapott nyomtatványt): A pozsonyi országgyűlésnek sem ártana jól befűteni ! . .. METTERNICH: A császárt bizonyára Kölcsey szenvedélyes kifakadása nyugtalanítja. Az imént az ő nevét is említette felséged. FERENC (gyűlölettel): Az az ellenzéki Küklopsz... METTERNICH (közbeszúrja): Titkosrendőri figyelmeztetéseinkkel dacolva ... FERENC: ... képmutatással vádolja az udvart, és bennünket, amiért visszautasítottuk a jobbágyi terhek örökös megváltására vonatkozó javaslatot. METTERNICH: Mindenképpen kellemetlen helyzetbe kerültünk a polgárosodott Európa előtt. FERENC (mint aki most kapcsol) : De hiszen ön, a kancellárunk győzött meg róla itt mindenkit, hogy a javaslattal szembe kell szegülni. METTERNICH: Igen, mert ez az az ütőkártya, amelyikkel még meg tudtuk osztani a magyarokat. (Lesújtva, megvetéssel.) A Tekintetes Főrendek azonban, akiket Kölcsey a magyar nyelv ügyéért hadakozva, nemrég még farizeus- sággal vádolt meg, ezúttal saját érdekükben sem mertek szembeszegülni a heves diétái döntéssel. FERENC (keserű, szemrehányó hangon) : Ezek hát azok a kis firkászok! (Szünet után.) Mi maradiak és tájékozatlanok vagyunk; ön szerint mindenképp elfogultak. Éppen ezért ítélje meg ön, herceg, hogy annak a kis pálcikának avagy Kölcsey szavainak a lángja a veszélyesebb találmány!... METTERNICH (fojtott bosszúsággal, szobor- mereven): Felséged kérdi ezt, aki egy pislákoló gyufaszál láttán már robbanástól tartott?! Amott pedig fáklya fénykörébe akarnak vonni egy egész nemzetet! 19
