Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - Lászlóffy Csaba: Rab s burg (történelmi vízió)
nyoma. Az újonnan berendezett irodaterem zsúfoltabb élelmességében a biedermeier is felismerhető. A császár a falon átvezetett hallókürtök egyikéhez tapasztott füllel áll, kissé meggörnyedve. A kívülről elhangzott jelentések során mindig más-más hallókürthöz szaladgál. Mögötte, az íróasztal mellett Metternich herceg, külügyminiszter és kancellár figyeli a nyilván nem először látott „felséges játékot", olykor kelletlen fintorral, de inkább unottan. Magabiztos viselkedéséből kitűnik, hogy ő a Monarchia tényleges politikai vezetője, nem a császár.) I. HANG: Holnaptól ismét új terembe helyeztetjük át felséged trónját! II. HANG: A tervezők, építészmesterek, asztalosok, szoba- és portréfestők, szobrászok, díszítő kárpitosok életfogytiglan őrizet alatt állnak! Az újjáépített palota minden kövéért felelünk felséged előtt! III. HANG: Az udvari fogadások felfüggesztése után, az álarcosbálok beszüntetésével a kívülről a Burgra leselkedő, esetleges alattomos szándékok eleve meghiúsíttatnak! IV. HANG: Felséged utasítására, Kempelen Farkas és társai esetében, a korábban évente végzett exhumálásokat újabban minden évszakváltáskor megismételjük. Fent nevezett személy csontvázának minden egyes porcikáját havonta hiánytalanul számbavesszük! FERENC (a beálló csöndben még kivár, majd botorkálva lép el a fal mellől; mint akinek más vigasztalója nem maradt, Metternich karjába kapaszkodva, nyűgösen) : Minden reggel ugyanazok a semmitmondó hangok... METTERNICH: Felséged kívánsága szerint folyik ez a szertartás, Isten tudja, mióta. Felségedet így nem zavarhatja meg váratlanul egy idegen arc sem. Az időnkénti személyi változáskor az új beosztott igyekszik elsajátítani az eredeti hangszínt ... FERENC (zsémbesen) : Ezek a hangok színtelenek, kifejezéstelenek! METTERNICH (tartózkodóan): Állítólag felséged számára így megnyugtatóbb. FERENC: Mindenki nyugalmat színlel a nyugalmunkért, s közben semmi biztos eredmény! (Kifakadással.) Megint rosszul aludtunk. Ez a re- csegő-ropogó minden! Annyi évtizeden át hányán éreztek együtt velünk?!... METTERNICH: Mindannyian együttérzünk uralkodónkkal. De ez nem minden, felség. A lo- vagiatlan politika térhódításakor politika nélküli lovagiassággal még császárunkat is könnyelműség volna szolgálni. Ezért kíséreltem meg én gondolkodni is. FERENC (kínos nevetéssel) : Nem hiába mondják önről ellenfelei, hogy Metternich herceg még az ördögöt is képes ketrecbe szelídíteni. (A kiszolgáltatott fagyos kedvességével.) Ördögűzőben, kegyetlen, örök bizonytalanságunk állapotában ezért voltunk kénytelenek éppen önre bízni a Monarchia legfőbb ügyeit. METTERNICH: Kár, hogy felséged legszemélyesebb, mondhatni válságos ügyének, tényleges nyugalmának megteremtésére és kézbentartására még nem nyertem el a teljes bizalmat. Pedig a külső rendszabályok következetes alkalmazása és tartósítása a belső pánik megszüntetése nélkül elképzelhetetlen. FERENC: Ugyanoda akar kilyukadni megint, kancellár úr!... (Zaklatottan járkálva.) Az imént megmosolyogta magában hallókürtjeinket ... (Védekezve.) Ugyanakkor, ha jól értettem, saját maga beismerte, hogy ezek a legszenvtelenebb hangon közölt jelentések ... METTERNICH (bólintva veszi át a szót); Melyek a császár biztonságát volnának hívatottak szolgálni. Valójában azonban mindenkiben a bizonytalanságot fokozzák, felség. A hölgyek álarcosbál nélkül is megtalálják a maguk társaságát, ahol legyezőjük mögé rejtett mohó vagy intrikus arckifejezéssel, suttogó szavakat ejtve tovalejtenek; de nem az általunk nyilvántartott táncpartnerekkel, nem az általunk megszabott „ritmusban” ... Ám ez még hagyján. Felséged trónusának azonban még mindig nincs stabil helye a palotában! (Nyugodt fölénnyel.) S mi indokolja ezt a pánikot? (Iróniával.) Az az évtizedekkel ezelőtt falban talált, berozsdásodott — ma már tudjuk — óraszerkezet, amelyikről le kellett törni a makacs csontváz ujjperceit?! Bizonyára felségednek valamelyik őse falaztatta be nagy tehetségű órásmesterét, hogy ragyogó műve a világon páratlan maradjon. Hallottunk már hasonló esetről. A mesterségébe megszállottan szerelmes emberke ezúttal, utolsó útjára, ruhájába rejtve, magával hozta a kis szerkezetet, amelyet vele találtak. Gondolom, elfogadható magyarázat... FERENC: Arra is, hogy a császár miért nem al hátik?! METTERNICH (játékosan) '.Felséged engedel- mével, egy közmondástól kölcsönzött bölcsességgel kísérelek meg válaszolni: Mivel maga az ördög sem alszik soha! FERENC (meglepődve) : Az ördög?! Az, amelyikben ön nem hisz, vagy amelyiket meg fog nekünk szelídíteni? METTERNICH (nevetve): Csak az utóbbiról lehet szó. S nem konkrét, töredezett csontvázát, hanem öröklött szellemét kell hatalmunkra kerítenünk. FERENC (leverten) '.Szóval az ördög árnyékát üldözi ön is. (Beleül székébe, kucorogva.) Fázunk ... Vajon nem azért vacogunk folytonosan, mivel az ördög árnyékában vagyunk itt magunk is?!... METTERNICH (akandallóhoz lép) : Begyújtok én egy pillanat alatt, a melegben felséged is otthonosabban érzi majd magát... (Gyufát gyújt.) Csak egy szemétre szánt papírost kérek felségedtől ... FERENC:(a gyufaláng láttán hátrahőköl, szeme elé kapja kezét) Mit művel ... herceg ... 18
