Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - SZEMLE - Bárth János: Jung Károly: Az emberélet fordulói (Gombosi népszokások)
SZEMLE JUNG KÁROLY: AZ EMBERÉLET FORDULÓI (Gombosi népszokások) Jung Károly szokásmonográfiáját olvasva önkéntelenül is eszünkbe jutnak azok a sopánkodá- sok, amelyeket az utóbbi időben gyakran lehet hallani és olvasni a huszonnegyedik sőt a huszonötödik óráról, a mai néprajz értelmetlenségeiről, kilátástalanságáról. Egyesek valamiféle néprajzi arisztokratizmusból hajtogatják unos-untalan a kilátástalanság teóriáját, a morzsák szedegetésé- nek értelmetlenségét, mondván, ez már nem az igazi, nem olyan értékesek a most gyűjtött adatok, mint az évtizedekkel előbbiek. Mások sznobizmusból mondják ugyanezeket, eleve lefitymálva a korunkbeli kutatások eredményeit, ragaszkodván a korszerűtlenségük miatt nem mindig jobb régi adatokhoz és eredményekhez. Kétségtelen, hogy a paraszti életforma átalakulásával egyre nehezebb a hagyományos módszerekkel dolgozó néprajzkutató munkája. Nem dúskálhat úgy az adatok özönében, mint fél évszázaddal korábbi elődei. Gyakran jelentős tárgy- ismerettel és jó fantáziával töredékekből kell következtetni az egészre, a régi népélet egy-egy összetevőjére. Mindez azért juthat eszünkbe Jung Károly könyvének olvasásakor, mivel előszavából kiderül, hogy a háromszáz oldalas kötet néprajzi adatai nagyrészt 1976-ban kerültek magnószalagra, mégpedig a jugoszláviai Bácska egyik Duna- táji magyar falujában, Gomboson, tehát olyan helyen, ahol a polgárosultság meglehetősen előrehaladott. Hogy mennyire volt eredményes az 1970-es évek második felében végzett néprajzi adatfeltárás és kutatás, jól bizonyítja az előttünk fekvő nem mindennapi néprajzi kötet, amely nagy nyeresége a magyar és jugoszláv néprajz- tudománynak, ugyanakkor szép és tanulságos olvasmánya lehet az érdeklődő magyar nagy- közönségnek is. A könyv erényeit legjobban úgy jellemezhetjük, ha idézzük az utószóból a méltató Voigt Vilmos szavait: „Büszkén írhatom le, hogy az olvasó a legteljesebb szokásleírást tartja kezében: nemcsak a jugoszláviai magyar, hanem egyáltalán a magyar néprajzkutatás ilyen áttekintést még nem tett közzé.” Lehet tehát ma is eredményes néprajzi kutatást végezni, új adatokat föltárni, ismeretlen világot bemutatni és nem csak az archaikusabb kultúrájú keleti magyarság körében. Szorgalom, elhatározás, kitartás és kutatói tudás kell hozzá. Jung Károlyt jugoszláviai magyar költőként ismerhette meg az olvasóközönség. Az utóbbi években azonban már tudtuk, hogy az újvidéki egyetem fiatal oktatója szorgos igyekezettel gyarapítja néprajzi ismereteit és elkezdte szülőfaluja, a népviseletéről és népi tánccsoportjáról híres Gombos múltjának és régi népéletének alapos föltárását. Kisebb folyóiratbeli közlések, majd a Gombost bemutató faluismertető kötet után íme előttünk van a tervezett nagy munka első igazi érett gyümölcse, az emberi élet szokásainak szép monográfiája. A könyv fontosságát eleve meghatározza a témaválasztása. Olyan területét dolgozza fel a népéletnek, amelyet monográfia formájában ilyen részletességgel még nem ismertetett egy faluból sem a magyar néprajztudomány. Vannak kiváló lakodalmi leírásaink, előfordulnak jó tanulmányok a születésről és halálról, de a három nagy emberi sorsforduló együttes és összefüggő alapos bemutatása mindenképpen örvendetes eseménye, fontos állomása a magyar néprajzi irodalomnak. Jung Károly nem választja szét a szokást, vagyis a hagyományos cselekvésrendszert és a cselekvéseket mozgató vagy kísérő hiedelemrendszert. Együtt tárgyalja ezeket a nagyon is összefüggő jelenségeket, komplex módon mutatva be a születés, a házasság és a halál teljes gombosi hagyományvilágát. Módszerének másik nagy erénye a jelenségek átalakulásának, változásainak bemutatása, a jelenig hatolás. Nem áll meg a „klasszikus” forma elmúlásának rögzítésénél, hanem követi a mai élet követelményeiből következő új szokásjelenségek megszületésének folyamatát is. További érdeme a kötetnek, hogy körülbelül fele terjedelmében nem a szerző, hanem adatközlői beszélnek. A magnetofonról lejegyzett, szép bácskai magyarságé idézetek jól rendszerezve, áttekinthetően, pontokba szedve sorakoznak a tanulmány szövegéhez kapcsolódóan. A helyi parasztemberektől származó szövegbetétek egyrészt növelik a kötet olvasmányosságát, másrészt fontos forrásai lesznek a magyar néprajztudománynak. A tanulmányt értékes függelék, bő jegyzetapparátus és mintegy kétszáz tételes irodalom- jegyzék egészíti ki. A több mint hatvan oldalát kitöltő jegyzetanyag árulkodik arról a rengeteg időt és szorgalmat igénylő munkáról, amelyet a szerző a hatalmas magyar szokásirodalom áttanulmányozásával, illetve a gombosi adatok párhuzamainak összegyűjtésével végzett. Amellett, hogy ez az állandó párhuzamkeresés biztosította a kötet magas tudományos színvonalát, munkájával nagy szolgálatot tett a szerző a további kutatásoknak. Nemcsak a gombosiaknak, hanem az egyetemes magyar szokáskutatásnak is. Jung Károly műve azon kevés néprajzi könyvek egyike, amelyben a nagy tudományos apparátus és a mindvégig jelenlevő tudományos szemlélet szép stílussal ötvöződött. A külsőre is tetszetős 89
