Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 3. szám - MŰVÉSZET - Sztrinkó István: A kiskunsági népművészet eredetéről és tárgyairól

kémét is közrejátszott a Kiskunság népművészetének alakulásában. Ilyen pl. a két terület pásztorművészetének, a kismesterségek díszített eszközeinek nagy hasonlósága, de nem sok eltérés van az ékes kovácsmunkák vagy a paraszti készítésű tokmányok között sem. Figyelemre méltó az is, hogy Kecskemétről és közvetlen környékéről — elsősorban Bugáéról — legalább olyan nagy számban ismerünk kásakavarókat, mint a Kiskunságból, s elgondolkodtató az is, hogy ezek szinte teljesen egyforma darabok. Mindez felveti a kérdést: el lehet-e Kecskemét népművészetét választani a Kiskunságétól, le- het-e különállókként tárgyalni őket — mivel ismerünk sajátosan helyi alakulásokat is — s ha igen, akkor mi magyarázza a több területen mutatkozó egyezéseket.

Természetesen ezek után jogosan vetődik fel, hogy vajon valóban csak a más eredetű elemek határozták-e meg a kiskunsági népművészet jellemzőit. Nem valószínű, ám ezek elütő voltukkal szembetűnőbbek, talán ezért is ismertebbek a helyi alakulásoknál. Vitathatatlan azonban, hogy mindkettőt figyelembe kell venni, s így a Kiskunság népművészete a kettő dialektikus egységeként fogható fel.

További alapvető gond viszont, hogy a helyi vonásokról, a belső alakulás jellemzőiről rendkívül keveset tudunk. Nincsenek ismereteink a díszített tárgyak készítőinek foglalkozásbeli megoszlásáról, nem tudjuk, voltak-e kimagasló egyéniségeink, pedig a Kiskunsági Madonnák vagy a faragómolnárok munkái erre utalnak. Csak sejtjük egy kiskunsági bútorkészítő központ létezését a halasi és Kiskunfélegyháza környéki domború faragású tulipános ládák alapján. A már eddig is közölt bőrmunkák, sallangok, karikás ostorok, subák mintha egy magas szintű bőrművesség tanúi lennének. Tovább lehetne folytatni a sort, de mint a korábbiak, ezek is — a további részletekbe menő kutatásokig — csak feltételezések maradnának.

SZTRINKÓ ISTVÁN