Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - Lászlóffy Csaba: Rab s burg (történelmi vízió)
SAURAU: Szerencsére, jól ismerem már magát, Strang. Néhány perc dühöngés után mindig kiderül, hogy a legjózanabb, legmegbízhatóbb emberem. Épp emiatt vállaltam kezességet önért őfelsége előtt! Ferenc császár kételyeit hivatott ön eloszlatni Gombán! Ez a lehető legnagyobb kitüntetés! HALOTTKÉM (miután kénytelen volt lenyelni a „keserű pirulát”): Kit kell exhumálnom abban a kanászfaluban és mennyi idő után? SAURAU (rejtett mosollyal): Gulyások, nem kanászok laknak ott; de számunkra ez teljesen lényegtelen. (Belekarol a fiatalemberbe; most jön a dolog kellemetlenebb része.) Sajnos, eléggé bizonytalan információink vannak a „körözött” tetemet illetően. Egymásnak ellentmondó jelentések, vallomások, híresztelések . .. Épp ezért, a puszta halált, pontosabban a temetés tényét bizonyítandó, a helyszínen rögtönzött kihallgatások jegyzőkönyvben történt rögzítésével sem sikerült őfelsége nyugalmát helyreállítanunk. Kempelen Farkasról van szó; a nevet már említettem. A család állítólag előbb Pozsonyba, majd Bécsbe szándékozott hozatni a koporsóját, hogy az udvari kancellária volt tanácsosához s tudós emberhez méltó síremléket állíttasson neki. De az eddigi nyomozások miatt bizalmatlanságra, hogy ne mondjam, pánikra lehet számítani . . . Szóval, végtelen óvatossággal kell eljutnia a helyszínre; már csak a hiedelem miatt is . . . (Hangja határozottá válik; gesztikulálva.) Ott aztán keményen, rajtaütésszerűen! HALOTTKÉM: Nem egészen értem: miféle hiedelemtől kell tartanom? Vagy esetleg lehetnek konkrétabb ellenfeleim is? SAURAU: Tudja, ez a Kempelen, néhány különleges, másrészt titokzatosan ismeretlen találmányának köszönhetően, mindig amolyan varázsló, csodatevő számba ment. (Sejtelmes vigyorgással.) Halála után így hát szinte várható volt, hogy egyazon időben lássák Pozsonyban és a Csallóközön; a kocsija elé fogott lovak patkói nyomán kuruckori Rákóczi-pénzek fordulnak ki a rög alól, a szárazságtól sújtott mezőkön egy-egy ostorcsattintásától megáradnak a föld áldott erei, a vizek, s nem kell félni, hogy elég a búza. Egyik községben, midőn a fűrészporból sütött pogácsától felpuffadt hasú gyermekek miatt zúgolódás támadt, a hatóság ukmukfukk kivezényelte a környékbeli csendőröket; ám alig hangzottéi egy-két ijesztgető pukkanás, egyből olyan mennydörgés feleselt az óvatos puffogtatásokra, hogy az egyen- nadrágba bújtatottak közül futott, ki merre érte, különösen azután, hogy derült égből sújtott le kétszer is a tüzes villám az uradalmi intéző raktárában felhalmozott, elrekvirált gabonára. A pirosló, késő délutáni láthatáron némelyek szerint csak Kempelen köpenyege feketéllett. . . No, de nem untatom tovább; ez a kalandozásai közben Keletről Európába betévedt nép, bár nem lehet letagadni róla, hogy a keresztény világ legnagyobb szorongatottságában derekasan kaszabolta a pogányt, ám a lelke mélyén valahol még mindig ősi, bosszúra éhes sámánjaival társalog. A mi gyermekeink álmukban pufók kis őrzőangyalokkal játszadoznak, az övéikre már a bölcsőben reákacsint a Garabonciás. HALOTTKÉM: Garabonciás?... Sem az antik mitológiában, sem a bibliában nem találkoztam hasonló névvel. SAURAU: Hát, nehezen tudnám önnek egyáltalán a mi fogalomrendszerünkben logikás megfelelőjét adni. De vegye úgy, hogy ez a Garabonciás az ön konkrét ellenfele Gombán. Életében Kempelen Farkas néven volt ismeretes. HALOTTKÉM (kínos vigyorral) :Egy hivatalos jegyzőkönyv által megerősített, elföldelt halott mint ellenfél! Excellenciád tréfál velem. Mindig racionális embernek tartottam magamat. SAURAU: Merem remélni, nemcsak óhajom, hogy az exhumálás során semmi rendkívüli élményben nem lesz része. S ön legyen az utolsó, aki látni fogja Kempelen Farkast, négy deszka közé szorítva, örök-mozdulatlanul. (Papírokat forgat ujjai közt.) Ezekben az okmányokban minden szükségeset megtalál: az öreg Kempelen külsejének pontos leírását, életének és tevékenységének főbb adatait, a róla szóló legfontosabb kémjelentéseket, a halálával és eltemetésével kapcsolatban kihallgatott tanúk névsorát . . . (Átadja a papírokat, kivéve egyet.) Ez a hivatalos megbízólevél teljhatalmat ad Önnek, csak éppen alá kell írnom! . . . LAKÁJ (nyit be, Saurauhoz) :Őcsászári felsége kéreti a rendőrminiszter úr excellenciáját! SAURAU (kis nyugtalansággal) : Reggeli hangulata remélhetőleg nem változott. LAKÁJ: Ellenkezőleg. A cári udvarba postázott sörgős gyászjelentés még meg sem érkezhetett, de Sándor cár őfelsége gyorsfutárával máris újabb angóramacskát küldött, mély részvétnyilvánítása mellett. Úgy látszik, kiváló csillagjósai vannak. . . SAURAU: Vagy Bécstől végig a birodalom határáig gyorslovakat váltó titkos ügynökei. (Elgondolkodva.) Bár ez a macska akkor sem nyithatta ki Oroszországban a csipáját. LAKÁJ: Szakasztott olyan, mint a megboldogult Alekszander volt. Őfelsége viszont úgy találja, hogy sokkal oroszosabb, lágyabb a karaktere. Egészen odavan érte, hogy mennyire hálás játszópartner. SAURAU: Strang, megkérem, várjon néhány percig. (Körülnéz.) Itt különben sincs egy szabad íróasztal, ahol a nevemet aláfirkanthatnám! (Kisiet.) (Lakáj lassú, szögletes fordulattal követné a nyitva hagyott ajtón keresztül. Halottkém ekkor pillantja meg az inas hátára tűzött papírlapot. Megállítja) . HALOTTKÉM: Várjon csak. (Miközben leveszi Lakáj hátáról a lapot, a helyzet kínálta természetes mosollyal és hangulatban, félhangosan olvasni kezdi a nagybetűs versikét.) 16
