Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - Lászlóffy Csaba: Rab s burg (történelmi vízió)
felajzott lényét betöltő kétkedéssel fogadta a Kempelen Farkas váratlan halálhírét . . . (Halottkémhez, mintegy zárójelben) Önnek minden bizonnyal nincs szerencséje ismerni ezt az inkriminált egyént!... COLLOREDO (lakonikusan) Nem is lesz. SAURAU: Őfelsége egyre csak azt hangoztatta, hogy: „Aföld fenekéről is előkeresni!.. COLLOREDO (csendesen) Lassacskán ott tartunk. SAURAU (mint aki nem hallotta, a császár utasításait idéző hangnemben) „Bilincsbe verni!. . . Ott helyben kivallatni! Pozsonyban, vagy ahol rejtőzködik; csak ide ne hozzák! .. . Megkínozni, hogyha másképp nem akar beismerni mindent!” COLLOREDO (talpra szökve) Csak valaki már világosan meg tudná fogalmazni, hogy mi az a MINDEN?! .. . Ugyanis tegnap még a palota felboncolása, s belső szerveinek összevissza-vagdo- sása bizonyult (gúnyosan) „az egyetlen célravezető” módszernek. Alapos munka volt, mondhatom ! . . . De mintha még ma reggel is hallottam volna kopácsolást, dorombolást!... SAURAU: Őfelsége szerint most már amúgy sem számítanak az anyagi veszteségek... S érdekes konstatálás, hogy a munkálatokkal járó külső zajok erősödése egy idő után tompította az idegeit próbára tevő belső .. . COLLOREDO (rávágja) Képzelgéseket! SAURAU (rosszalló pillantással, de zavartalan hangon fejezi be) ... fenyegető zúgásokat. COLLOREDO (ablakon kibámulva, imádság- szerű mormolással) Uram, add meg nekünk a mindennapi játékszerkezetünket!. .. (Váratlanul szembefordul Saurauval; az értetlenül hallgató Halottkémre pillantva) Fiatal barátunknak egyáltalán van-e tudomása arról, hogy (maró gúnnyal) minő „veszedelmes pokolgép ártalmatlanná tétele” indokolja ezt a pokolian gépesített felfordulást?! (Fel-alá sétálva.) Van-e elég raktár, pince, padlás széles e birodalomban, ahová elrejthető ez a sok kacattá meg törmelékké vált... tegnapig még barokkos báj, rokokós ragyogás?! (Keserű józansággal.) Múltunknak talán egyetlen értékes, maradandónak képzelt darabja ... SAURAU (bosszúsan hallgatta Colloredo ki- fakadását; inkább a tekintélye, mintsem a tények igazsága miatt neheztelve enyhe fenyegetéssel) Ha a gróf úr mindenkinek ilyen meggyőző szenvedéllyel kürtöli ki belső rendtartásunk átmenetileg kissé zilált állapotát, még megérjük, hogy nagyobb sikere lesz, akár (nyomatékkai) a néhai jakobinusoknak. COLLOREDO: Ön ezzel szemben azt fecsegte ki nekem egyik őszinte pillanatában, hogy őfelsége jelenlegi hangulatának tartósságán múlik esetleges nyugdíjaztatásom. (Kis szünet) Tekintve, hogy az irritált hangulat tartósításáról van aki gondoskodjék (éllel) azon által belső rendtartásnak nevezett teljes fejvesztettségben, én, mielőtt kivárnám, hogy néhai miniszter legyen belőlem, vagy hogy ebben a bizonytalan kimenetelű átmenetben a külvilág hangjaira megsüketüljek — öregemberhez illően követem inkább magamtól a természet rendtartását. Hiszen a legelszomorí- tóbb vagy legtragikusabbnak látszó helyzet, megannyi csalódás sem veheti el tőlünk a változás biztonságát . . . (Lassan hordozza körül tekintetét környezetén, a tárgyakon.) Hitem szerint, hajdani munkahelyem, e siralmas állapotban levő épület példája is, bizonyítani fogja egykor majd: „Hogy minden, amit látunk, lesz, van, volt és újra lesz, (kivár, több erővel) de sohasem lesz, ami volt, hanem valami egyéb” . .. (kihívó fölénnyel) A jövőre nézve az ön megbízatása is végtelenül korlátozott, rendőrminiszter úr; visszamenőleg viszont utánanézhet: az idézett gondolatot nincs kizárva, hogy egy jakobinus mondta. Mindenesetre, felvilágosult, vagy ha úgy tetszik: szórakoztató elme volt! (Szórakozott főhajtással, öregember lépteivel, de arcán felszabadult, fiatalos mosollyal távozik.) SAURAU (elfojtott indulatát csak az újabb szervezésben van alkalma levezetni) Tekintse meg nem történtnek ezt a kellemetlen indicenst, kedves Strang. Önnek, különben is, a lehető legjobban kell most koncentrálnia! Percek múlva már lefüggönyözött fogat röpíti egyenesen a Csallóközbe. HALOTTKÉM (nyilván a Colloredo szájából hallottak is hatással voltak rá. Izgatottan, mintha védekezne.) Excellenciás uram nemrég nevezett ki a bécsi vendégfogadók titkos ügynökévé. Magyar- országon mindössze két ízben jártam, akkor is József főherceg testi épségéért kellett felelnem éjszakai mulatozásai és gáláns kalandjai ideje alatt Pest-Budán. (Saurau minden mondat után bólint.) Énnekem halvány fogalmam sincs arról, hogy merre van az a (így, egy l-lel) Csaló-köz. SAURAU (erőltetett kedélyeskedéssel) S méghozzá annak is csak egy falucskája: Gomba!... Állítólag sok kövér szarvasmarha legel ott, de azok is csak füvet falnak, nem emberhúst. Persze, magyar gulyások őrzik őket, ám közöttük is kevés az emberevő. HALOTTKÉM (egy lépést hátrálva) ■ Mi dolgom nekem a magyar szarvasmarhák őrzésével, miniszter úr?! SAURAU (elmosolyodik, mint aki a viszonzott szellemességet is méltányolja): Nem csavarintos szarvú állatokkal kell bajlódnia, szarv nélküli ördögemberben sem élővel. Inkább döggel. HALOTTKÉM (indulatából látszik, hogy ő minden szavát komolyan értette) : Tehát mégsem ugratásnak szánta Colloredo gróf, amit közölt velem ... (Szinte visszautasítóan.) Én még sohasem exhumáltam, rendőrminiszter úr! SAURAU: No, de most már tréfán kívül! Ön halottkém volt, nem fog elájulni egy kis hullaszagtól ! HALOTTKÉM (lesújtottan) : Találhattakvolna nálam akárhány jobb szakembert. . . (A rá jellemző önérzettel.) Ezt vehetem hát lefokozásnak?! Mivel érdemeltem ki e váratlan száműzetést? 15
