Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 3. szám - MŰHELY - Márciusi beszélgetés: Társadalmunk az igazra áhítozik (Mocsár Gábor válaszol Hatvani Dániel kérdéseire)

szólván, nem tudok komolyan venni, mert bizonyos, hogy óriási fenntartásai voltak a nálánál fiatalabb olyan írókkal szemben, akik szociográfiába ütik az orrukat, holott azt a saját privilégiumának tekintette. Elmarasztaló sorai egyéni sértődöttségből is fakadtak. Ennek története messzire nyúlik vissza. Azt kérdeztem egyszer Németh Lászlótól, hogy lehet az, hogy amikor ő a Kert-Magyarország apostola volt, nem tudott arról, hogy Hajdúszoboszlón már megfúrták a meleg vizet, s hogy a síkság alatt kimeríthetetlen meleg vizű „tenger” van. Megkérdeztem, hogy miért nem foglalkozott a melegvíz hasznosításának a lehetőségével. Azt mondta, nem jutott eszébe. Könyvemnek abban a fejezetében, ahol a Németh Lászlóval való beszélgetésemet leírom, arra is hivatkozom, hogy botcsinálta közgazdászok, írók foglalkoztak gazdaság- politikával. Ez esett nagyon rosszul Féja Gézának, magára értette. De ha egyszer a közgazdaság nem foglalkozott a nép nyomorával, nekik kellett foglalkozniuk, s azóta sem értem, hogy e megállapítás őt miért sértette.

Egy másik jeles irodalomkritikus azt írta, hogy az Égő arany olyan helyzetben, olyan magyar történelmi miliőben vagy közegben jelent meg, mely érezhetően jobban kedvez afikciónak, az áttételes szimbolikának, mint a valóságirodalomnak. Csakugyan: van-e fáziskésés szerinted a hazai szociográfia újbóli kifutásában? A Felfedezés-sorozat vajon nem a 60-as években fejtette volna-e ki jobban a hatását, mint a 70-es években? Mi a véleményed erről?

Az biztos, hogy a sorozatnak, ha a 60-as években indul, sokkal nagyobb hatása lett volna. Már-már ott tartunk, hogy a szerkesztőbizottságban is azon marakodunk: mi lesz a jövője ennek a sorozatnak. Nem azért, mintha Magyarországot már felfedezték volna, hanem azért, hogy a mostani kritikus időszakban miként nyúljunk a dolgokhoz, mert a gazdasági kérdések átszövik az egész életünket. A megkésettség egyetlen oka — nagyon keményen fogalmazok — a félelem. Félelem attól, hogy vajon lehet-e Magyarországon ma, a szocializmusban szociográfiát írni? Holott 15—20 évvel ezelőtt kellett volna nagyon mélyen, a gyökerekig ásva felfedezni Magyarországot. Hadd mondjak el ezzel kapcsolatban néhány személyes dolgot. A megkésettség mellett és ellenére miért és hogyan indult el ez a sorozat? Nálunk gyakoriak a tévhitek a szellemi jelenségekkel kapcsolatban. A sorozat indulását illetően most már nem is egy helyen nyomtatásban is megfogalmazott tévedések keringenek. Könyvekben, folyóiratokban; itthon és külföldön. Itt van a kezemben egy kivágott cikk a Korunkból — azóta megjelent könyvalakban is, tisztelettel dedikálva küldte el nekem a szerző —, melyben az áll például, hogy Darvas József, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a magyar szociográfiában, bizonyság erre a Legnagyobb magyar falu, a 60-as évek végefelé felvetette a hajdani sorozat újraindítását, persze merőben más céllal, jelleggel és szemlélettel. Máshol pedig azt olvasom, megint csak kötetben, hogy Erdei Ferenc volt az egyik kezdeményező. Percig sem vitás, hogy óriási érdemeik vannak, neki is, Darvasnak is, különösképpen épp a szociográfiában. De ami a kezdeményezést illeti, nem az övéké az érdem, hanem két csóró, elesett magyar íróé, szociográfusé. Az egyik Márkus István, a másik pedig én voltam, Márkusnak jutott eszébe, hogy újra kellene indítani a Magyarország felfedezése című könyvsorozatot. Mondtam neki: Pista, meg vagy őrülve, ilyen címmel nem lehet előállni, rögtön visz- szadobják, ez ellenzéki kezdeményezés volt a két világháború közt. Azt felelte, hogy ezt meg kell és meg is lehet csinálni, s hozzátette: Menjél te el Darvashoz, neked jóbarátod. El is mentem. Darvas felkiáltott, hogy ez nagyszerű gondolat, csináljuk meg. Aztán ővoltaz is,Erdeivel együtt,aki—óriási politikai tekintélyénél fogva—aszemafort zöldre állította, s most már a huszadik kötet felé jár a sorozat. Sajnos, Darvasnak is, Erdeinek is a halála után mondhatom: nem kell nekik olyan érdemeket a mellükre raggatni, melyek nem az övék, mert van ott érdem épp elég. S mindezt egyszerűen

63