Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Berkovits György: Mozgalmi emlékek

bízott meg. Mindig dicséreteket kaptunk. Ezerkilencszázötvenegyben fontos gazdasági- műszaki megbízatással néhány hónapra Svájcba küldtek, ahol a megbízatásomnak maradéktalanul eleget tettem. Ezerkilencszázötvenkettőben egy elhanyagolt üzemet kellett átvennem vidéken, kezdetben szép eredményeket értünk el, de az erőltetett tervet nem tudtam hozni, ezért ezerkilencszázötvenhárom őszén leváltottak. Azóta egy nagyüzem szerszámüzemrészében műhelyfőnök vagyok.

Munkásságommal nem vagyok elégedett. Persze az élet mindig újabb és újabb feladatok megoldására szólított fel, mindig mindent élőiről kellett kezdenem, semmibe nem dolgozhattam bele magamat. Úgy érzem, hogy tapasztalataimnak csak egy részét tudtam átadni...”

„ ... A felszabadulás után visszakerültem a Vízművekhez, ahol az üzemi pártszervezet propagandamunkával bízott meg. Fő feladatunk aszocdemek megalkuvó, Nyugatot dicsőítő politikájának feltárása, tulajdonképpeni céljuk leleplezése volt. Például nyíltan hangoztatták, hogy nyugati segítség, kölcsönök nélkül képtelen az ország felemelkedni. Ezt az álláspontot tükrözte, hogy a Vízművek hároméves tervét, amit ők állítottak össze, igen nagy összegre tervezték, én vállalkoztam, hogy ellentervjavaslatot készítek. Be is bizonyítottam, hogy az üzem teljes helyreállításához nem száznyolcvannyolc millió, hanem csak kilencvenöt millió forintra van szükség. Aztán a szocdemek kénytelenek voltak abba belemenni, hogy mint üzemvezető tevékenykedjem, úgy gondolták, majd lejáratom magam, mivel én a termelékenység emelkedését szorgalmaztam. Föltüzelték a dolgozókat, hogy majd én minden bizonnyal hajcsároskodással fogom kezdeni, amikor a bádogosműhelybe érkeztem, ki is jelentették, addig fel sem veszik a munkát, amíg el nem hagyom a főműhelyt. Közöltem, hogy az első teendőm a munka- viszonyok megjavítása lesz, amihez segítségüket kérem ... A termelés átmenetileg esett, a városházára rendeltek a főmérnökkel együtt, aki szocdem volt, megkérdezték mivel magyarázható a visszaesés, azt mondtam, hogy a szabotázzsal, amelynek irányítója itt ül mellettem, ezt bizonyítottam is. Mi sem jellemzőbb a szocdemek mentalitására, mint az, hogy a főmérnök egy szóval sem tiltakozott a súlyos vád ellen, a városházán így erkölcsi és anyagi támogatásukról biztosítottak. Akkor felszólítottam a főmérnököt, hogy kérje áthelyezését, mert ellenkező esetben súlyos lépésre kényszerít, el is ment a vállalattól, ezután a termelékenység hónapról-hónapra emelkedett a kitűzött háromszáz százalékig, ebben a magunk mellé állított szocdemek is segítettek . ).

Ezerkilencszázötvenegy májusában az igazgató elvtárs szabadkozásom és annak bizonyítása dacára, hogy az egész vállalatra kiterjesztett központi diszpécserszolgálat értelmetlen, rám erőszakolta a vállalati diszpécserszervezet kiépítését és irányítását. Hogy alapos betekintést nyerjek a diszpécserszervezetbe, felvételemet kértem az Üzemi Tervgazdasági és Szervezési Tudományos Egyesületbe, ahol a diszpécserszakbizottságban kezdtem el a munkát. Üzemeket látogattam, ankétokon vettem részt, meglepetésemre a diszpécserszervezetekét úgy értelmezték, mint az ütemes és zökkenőmentes termelés legfőbb biztosítóit. Sok esetben ezt a beépítésre kerülő elektromos berendezések számától, a vezetékek hosszától tették függővé. Az ankétokon és a miniszteri értekezleten is a diszpécserszervezet ilyen értelmezését támadtam, tanulmányt írtam a Többtermelés egyik számában is erről. Aztán a Szabad Népnek is írtam tanulmányt. Röviddel ezután a Központi Vezetőségtől érdeklődtek utánam, a Szabad Néptől nem kaptam választ, engem személyesen senki sem keresett fel. Nyilvánvaló, hogy valakiknek vagy valakinek a hiúságát alaposan megsérthettem. Erre már csak azért is gondolhatok, mert ötvenegy októberében a legnagyobb meglepetésemre az alapszerv vezetősége javasolta a pártból való kizárásomat, azzal, hogy a Prónay-külö53