Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Berkovits György: Mozgalmi emlékek
Akkor már gyűltek a panaszok a Vasutas Szakszervezetnél és Dr. Landler elvtárs javaslatára, aki akkor a szakszervezet jogásza volt, a panaszokat elküldtük a gyárak katonai parancsnokságainak megkerülésével az Országos Katonai Panasz Bizottságnak. Ők a panaszok kilencven százalékát magukévá tették és orvosolták. Ezért a gyár munkásságának nagy többsége azonnal belépett a szakszervezetbe. De Zselyonka csendőrparancsnok szolgálati út megkerülése miatt hét nap szigorított zárkával sújtott. A gyár vezetősége persze szabotálni próbálta a béremeléseket. Erre dr. Landler elvtárs javaslatára a szakszervezet képviseletében héttagú bizottság alakult, s kihallgatást kért Teleszky János pénzügyminisztertől. Bekerültünk a miniszter elé, nemzetiszínű kokárda volt a kabátjára tűzve, kezet fogott mind a hetünkkel, három lépésre szemben állt velünk, beszédet mondott, azzal zárta, hogy adjuk át dolgozó társainknak hazafias üdvözletét és már el is indult dolgozó szobája felé. De a sor elején álló Obru- csai Gyula megszólalt, hogy kegyelmes úr, mi nem azért jöttünk, hogy egy hazafias beszédet meghallgassunk, hallottunk már ilyet eleget, kérjük, hogy a panaszainkat hallgassa meg, erre azt felelte, ám halljuk, azután tíz percre visszavonult, tanácsosával, majd visszatértekor közölte velünk, hogy a gyár minden szakmunkásának húsz fillér, segédmunkásának tizenöt fillér pótlékot engedélyez visszavonásig. Ezek után erősen fellendült a szakszervezetbe való belépés. De a gyári csendőr parancsnokság elintézte, hogy mind a harminchét gyári bizalmit lázítás címén, a honvédelmi miniszter rendeletére, kiküldjék a frontra, a gyárat pedig nagy csendőri erők szállták meg. Én az olasz frontra kerültem, ott is megsebesültem ...” „Ezerkilencszáztizennyolcban beléptem a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Tüntetéseken, felvonulásokon vettem részt, röplapokat és a Vörös Újságot terjesztettem, agitáltam. Amikor megalakult a Tanácsköztársaság, Szamuely elvtárs gyújtó hatású beszédben felszólított bennünket, hogy szerezzünk fegyvert, én a Lipótvárosban egy tengerész elvtárssal együtt szereztem géppisztolyokat. A Termelési Népbiztosságon teljesítettem szolgálatot, majd a felvidéki és a tiszántúli harcokban vettem részt... Ezerkilencszázhúszban egy báró Babarczy nevű hadnagy, aki a Prónay különítményhez tartozott, kifosztotta a lakásom, amíg nem voltam otthon, a rendőrséghez fordultam, de engem állítottak elő mint „veszedelmes katonaszökevényt”, és átadtak a katonai ügyészségnek. Onnan két hónap után szabadultam, majd bekapcsolódtam a Gólya utcai államellenes összeesküvésbe, ezért ötvenhatod magammal letartóztattak. Két hétig minden nap és minden éjjel kihallgatásra vittek, gumibottal ütöttek, rugdostak. Zalaegerszegre internáltak, bizonytalan időtartamra. Három év lett belőle. Éhségsztrájkokat rendeztünk a táborban, politikai felvilágosító munkát folytattunk, felgyújtottunk raktárakat, minden szabotázst elkövettünk, amit csak lehetett. . .” „A tizenhetes vörös tüzérezredben teljesítettem szolgálatot... Az Érsekújvár határában levő Komárom—Párkánynána vasúti kereszteződés közelében állítottuk fel az üteget... Tizenkilencen voltunk, gépfegyveresekkel együtt... Először az állomásról kilöktek egy gallyakkal álcázott vasúti kocsit, amely gurult egy darabig, de erre nem lőttünk, utána aztán jött egy páncélvonat, én lőttem az ágyúval, de a lövedék elment a páncélvonat fölött, az meg tüzelt ránk, a főhadnagy azt ordította, hogy kettővel rövidebbet lőjjek, de akkor meg a páncélvonat előtt robbant, az meg csak tüzelt, úgy hogy már hét géppisztolyosunk esett el, ott feküdtek körülöttem, eggyel hosszabbat, ordított a főhadnagy, és akkor lőttem és telibe találtam ... Az egész üteget jutalomképpen levitték Balatonaligára nyaralni ...” 49
