Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Berkovits György: Mozgalmi emlékek

mindig bírt túlórázni és sokszor kevesebb is volt a munka, tehát a kereset is, ezért több ízben levitt bennünket nagyanyámhoz, anyám szüleihez Baranya megyébe, s így részben falun, részben városban nevelkedtem. De mivel nagyszüleimnek is csak hat hold földjük volt, azok is sokszor napszámba jártak, a falu ötezer holdas földesurához, így bizony már tízéves koromban én is kapálni jártam napszámba. Iskolába’ nem voltam sokat, de a betűt nagyon megszerettem, úgyszólván nyolc éves korom óta szakadatlanul olvasok. Két osztályt falun végeztem el, három osztályt Rákospalotán és mindegyiket kitűnővel. Az indexem most is megvan.

Mikor tizenkét éves lettem, anyám végleg felhozott Rákospalotára és betett az Egyesült Izzóba ballonmosónak. Itt egy évig dolgoztam, aztán beadott anyám a Rosse- mann és Künemann gyárba vas- és fémesztergályos inasnak, azért ide, mert a művezető ismerősünk volt, s így ki tudta svindlizni azt, hogy az előírt tizennégy éves helyett tizenhárom éves koromban vasesztergályos inas lehettem. Itt vettem részt először a munkásmozgalomban, amennyiben az ezerkilencszáztizenkettő május huszonharmadiki óriási tüntetésben részt vettem ... a villamosok feldöntésében — még mindig emlékszem, hogy az újságok azt írták: „Egy rendőr és két munkás meghalt, százharminc- ötén megsebesültek.”

Négy évig tartó inaskodásom alatt a Frangepán utca és a Váci út sarkán levő Iparos- tanonc iskolába jártam, nagyon jó tanuló voltam, minden szabad időmet olvasással és tanulással töltöttem el. Rájöttem, hogy csak realista írók vannak az emberiség hasznára. Kedvenc íróim voltak: Anatole France, G. B. Shaw, Maxim Gorkij —Anyáját már tizennégy éves koromban olvastam — Csehovot is nagyon szerettem, azonkívül nagyon szerettem olvasni Zolát, Upton Sinclair-t, H. G. Wells-t, Jack Londont, Pierre Lotit, az oroszok közül Tolsztojt és Gogolt, Puskint, Turgenyevet és Kropotkint.

Rájöttem, hogy az ismereteimet úgy tudom legjobban kibővíteni, ha idegen nyelveket tanulok, legelőször németül tanultam, persze autodidakta módon, tanárra nem volt pénzem, a kevés zsebpénzemet elvitték a kölcsönkönyvtárak, mert egyszerre többnek is a tagja voltam. Később franciául tanultam, és mivel bélyeget is gyűjtöttem, azért a földrajzot is nagyon megszerettem, ugyanígy a fizikát is, mert szerettem a csillagászatot, mindezeket a mai napig is szeretem . . .

Közben kitört az első világháború, a gyárban, ahol inaskodtam, egyre jobban fogytak a segédek, megette őket az imperialista háború véres szájú Molochja . ..”

„Ezerkilencszáztizennégy novemberében megsebesültem az orosz fronton, Bécsbe kerültem a Garnizon Spital JV° 1-be, s ezerkilencszáztizenöt februárjában szabadságra hazajöttem Pestre, bementem a vasas központba érdeklődni, hogy nem tudnak-e valahol elhelyezni, akkor a szakmai titkárom azt mondta: szakikám, menjen be nyugodtan a MÁV Gépgyárba, ott nagy munkáshiány van, biztosan tesznek lépést, hogy felmentsék. Úgy is volt, leszereltettek és megkaptam az iratokat, hogy a MÁV Gépgyárba vagyok vezényelve. Öt hét alatt elértem, mint gépbeállító mester, hogy a rám bízott segédek órabére a duplájára emelkedett. Feltűnés nélkül lemértem minden egyes műveletet és megbeszéltem velük, hogy ne engedjenek levenni ebből az időből. Odaállt a művezető órával a kezében és hajtotta őket, de nem sokra ment, mert az elkészült munka harmada selejt volt. Végül is rögzíteni voltak kénytelenek azt az időt, amit én adtam meg, így aztán nyolcvan-nyolcvanöt fillért kerestek óránként, selejt- mentes munkával. Akkor én kértem, hogy a hatvannégy filléres rögzített órabéremet emeljék fel egy koronára, mert én huszonnyolc gépmunkásért vagyok felelős. A főmester azt mondta, mi az Mayer, magának elment az esze! Megfenyegetett, hogy kikül- denek megint a harctérre. Kihallgatásra küldött Zselyonka János csendőr százados elé, aki a gyár katonai parancsnoka volt. Ő kirúgott és megígérte, hogy figyeltetni fog.

48