Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Tarján Tamás - Reményi József Tamás: „Forrázó” Paródiasorozat (Ratkó József, Buda Ferenc, Ágh István, Bella István verseiről, Pomogáts Béla kritikáiról)
POMOGÁTS BÉLA BELLA ISTVÁN: ÉGŐK ÉS ÁGHAK Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt, de legalábbis tizenöt esztendeje ívelt föl Bella István költői pályája. Szerencsésnek tudhatta magát, hiszen rajban indult ő, abban a költő-kalákában, amelyet „Hetek” néven tart számon azóta a kritika: amelyet „Hetek”-ként tartok számon azóta én. Ágh István, Buda István, Kalász István, Raffai István, Ratkó István, Serfőző István voltak a társai. S viszont. A nagy német írócsalád egyik — nálunk sajnos kevésbé ismert, de magam által nagyra becsült —tagja, Grapho Mann írja egyhelyütt: „Változás rejlik minden megújulás mélyén.” S mottója lehetne ez Bella poézisének: megújul ebben a kötetben a költő. Elhagyva az eddig uralkodó Mikulás-motívumokat, a karácsonyi ünnepkörre utal már maga a cím is. A megváltás lett a központi gondolat. Nyilvánvaló persze itt a Mester, Juhász Ferenc ihletése (akinek visszacseng például közismert két sora: „Kis-Karácsony, Nagy-Karácsony / Kisült-e már a Mazsolás-Dió-Bél-őrletű-Méz-Mák-Tekervényes kalácsom?”/ Megtalálja ugyanakkor a módját annak is Bella, hogy a rá oly jellemző frappáns szójátékkal, s a tőle korántsem idegen játékos szófűzéssel: tehát a szavakban rejlő játék-lehetőségeket kiaknázva saját nemzedéke mellett is elkötelezze magát (hiszen ki másnak is nyújtana baráti jobbot a cím első szava, mint Éghő Istvánnak, aki mintegy másfél évtizeddel ezelőtt rajban repült föl, egy rajban Bellával). Kiemelkedik a kötetből a Szó-ritJcázásaink című nagy vers: a visszavonulás költői dokumentuma. De a mostoha viszonyok közt sem hátrál meg a költő: száll új lendülettel. Előre. POMOGÁTS BÉLA ÁGH ISTVÁN: ÜGY, AHOGY __ Immár évtizednél is régebben (több mint másfél évtizede) ismertük meg Ágh István nevét. Szerencsésnek tudhatta magát, hiszen rajban indult ő: a „Hetek” csoportjában, olyan költők társaságában, mint. S viszont. Az új kötet címének merész szóhasználata Juhász Ferenc életművéhez köti ezt a persze nem ismétlő, nem utánzó: épp új értékeiben remek gyűjteményt. Húsvéti motívumok szövik át a verseket: a megváltás lett az uralkodó gesztus. Miként a hagyományőrzés is ugyanakkor. Ez fogalmazódik meg legteljesebben a kiemelkedő gyöngyszemben: a Felelgetősben. POMOGÁTS BÉLA KÉT IZMOS KÖTETRŐL BUDA FERENC: NYEREG ALATT RATKÓ JÓZSEF: MÉG LEJJEBB Ha jól számítjuk, másfél—két évtizeddel ezelőtt kezdődött Buda Ferenc s Ratkó József pályája. A „Hetek” egyike volt az egyikük, a másika a másikuk. Juhász Ferenc (678—306) nyomdokain indultak, kettős szorításában a nemesen egyszerű hagyományőrzésnek és a mindig felemelő megváltás.* * (Közöljük kedves olvasóinkkal, hogy helyszűke miatt a kritika folytatását, valamint Pomogáts Béla Őszintén az aviatikái zsebkönyvről, Szökőkutak Németalföldön, A harmincas évek erdélyi fotóművészete és Juhász Ferenc című tanulmányait, további huszonhat recenzióját és százkét tanulmányát következő számunkban tesszük közzé. A szerk.) 46
