Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Tarján Tamás - Reményi József Tamás: „Forrázó” Paródiasorozat (Ratkó József, Buda Ferenc, Ágh István, Bella István verseiről, Pomogáts Béla kritikáiról)
ÁGH ISTVÁN KÉRDEZŐ Dalomban korhadt dúcok dőlnek, Picasso-galambok Ady-farkast ölnek, hétfejű sármányok Bakonyiránt repülnek, a szomjasak kisfröccsöket isznak — csak azt tudnám, mért mondja ezt bata tandorisnak ? / BELLA ISTVÁN SZÁRÍTKOZÁSAINK í. Nincs e, nincs s, nincs ő, se Ő, az es’ mintha estetlen eslene, kopog fejünkön a zuhogó tető, s a vers mintha máris verstehn verslene. 4. Tíz szán siklik meztelen habon. Tíz zsák termékenység: zsákokban gabon. Kinccsel fizetsz tízszer tíz nincsemér’. Most űtemcsikor. Szófacsar, szófecsér. Csókok csók után, s csapások iramlanak. ím, rímre rímek kinrímlanak. 9. Mégis van e, mégis van s, van ő, éreztem én, hogy bőrig ázunk! Elég baj az, hogy rossz a felvonó — s lyukas tetőt von csak fölénk a házunk! Szerencsére itt e két frottír, hűséges szolgák, történelmi dörzsök; ember, ki hol itt, hol ott ír: én — nincs bolyh — kettőt örzve őrzök. Szárítkozz! Magam megfürödve állok, de a lyukon át, mely fölöttünk zenél — nincs v és e és r és s — majd magasba szállók: mert aki költő, az ég hátán is megél!
