Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Banos János: A repülőgép ha lezuhan (vers) - Zalán Tibor: Fehér zászló alatt (vers)
ha Hold-lány a mindenség titka gyönyöröm gyöngy légy Veronika ne csel csak combközi alkalom arcom a jövőnek ringatom legyen igaz igaz az óda legyen egy-testben lovam s Trója ne hajamra csontomra várjon ne csontomból hajamból álljon BANOS JÁNOS A REPÜLŐGÉP HA LEZUHAN A repülőgép ha lezuhan a rádió mint egy üszöggomba rázkódik a tér mágneses híreivel Hát mint a pókok a nagy zuhanásban s kipontozódva a halottakkal a vákuum csatornáiba veszvén a délelőtt fényei sziszegtetnek: hát így ragad a Föld is magához kitetoválnak a zajos porszívózásban mint Anya kamaszkor után ZALÁN TIBOR FEHÉR ZÁSZLÓ ALATT Akartam váram épülését, magam emberré szépülését, az anyag dörgő káoszában a rész egésszé békülését: történt, s már bekerít a szégyen most, hogy vágóhídra beértem, hisz minden hűvös bárdú hentes kövér ujjával inthet értem. Törpék munkája, hitvány próba, hogy nyáron is derékig hóba állat az ország-idő. Nem kellett, pedig ígért Európa napfényt a görög Riviérán. Csak anyám sírt befelé, némán, mikor visszatértem. Az öröm s a félelem szabad szándékán. En mondom, nehéz jónak lenni, szelíden adni s visszavenni, írni, szeretni gyanú alatt. Azt mondtam, könnyű jónak lenni. Te tudod, s nincs már velem terved, „anakronizmus — mondod — versed a hetvenes évek legvégén”. De nem kell számító kegyelmed. Beteg vagyok, még ez se fontos, csöröghet rám a sok kolompos, gyémántba karcolva életem. S szeretnek szigorú bolondok. (Szabad versben is fogoly szavad kötött versben is tudd, mit szabad; jól figyelj mindig a rímekre! Begyűjtöd-e, ami rád marad?) Megépült váram mára várrom, emberségem nincs hová zárnom, s fent, a szédítő magasban már fehér zászló csapkod: halálom. 41
