Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - Lászlóffy Csaba: Rab s burg (történelmi vízió)
rült önt legalább annyira meggyőznünk, akárcsak önmagunkat. Ezután már csak a magunk kételyeit kell legyőznünk. Mindenekelőtt egy intés: nagyon körültekintően! Ne becsülje le az ellenfél erejét, még ha nincsenek is manapság boszorkányperek. Ám annál több a veszélyes találmány ... SAURAU: Mozgósítom a legmegbízhatóbb embereimet, felség. A dolgozószobával meg a hálószobával kezdjük. Addig kegyeskedik majd átfáradni egy jelentéktelenebb, idegen helyiségbe. Egy kis taktikai áldozat! (Meghajolva, röpke mosollyal, sietve távozik. Futó pillantása fel sem figyel az éppen belépő libériás inasra, aki elegánsan tart kesztyűs ujjhegyei között, bolyhos farkánál fogva, egy döglött macskát. A császár, mint aki ezúttal a szemének nem hisz — nem a fülének — előbb szeme, majd szája elé kapja tenyerét.) FERENC (szaggatott köhögéssel) Ó, Alek- szander! (Majd öklendezéstől erőltetve vánszorog a karosszékig. Lakáj, mintha töprengene, hogy el merje-e engedni a macskát, végül kimért mozdulattal hóna alá csúsztatja, és a székbe roskadt császárhoz vonul. Ferenc császár bágyadtan emeli föl fejét, mintha kedvenc macskáját keresné, de ajka már alig rebegi) Megéreztük ... A szörnyű ómen! (Elájul) LAKÁJ (tapintatosan a semmibe bámul, vagy talán észre sem veszi a császár eszméletlenségét. Kimérten) Felséged fogadja a legalázatosabb részvétnyilvánításomat a népes gyászoló személyzet nevében! (Sötétség) 2. Csízió (Kisebb terembe vezető folyosórészlet, oldalt lépcső- fetjárat. A folyosót zsúfolttá teszik a teremből kihordott, oda nem illő bútorok. A terem csukott ajtaja előtt két strázsa.) ELSŐ STRÁZSA (öreg) Ekkora bontás meg tatarozás aligha volt benne az idei költségvetésben. MÁSODIK STRÁZSA (fiatal) A tatarozás még hol van...! őfelsége állítólag egész éjjel hánykolódott. Nem csoda. Egy magunkfajta csontjai is megérzik az idegen ágyat. ELSŐ STRÁZSA: Még tegnap megkezdték a kopácsolást s a hercehurcát. Hajnaltól aztán magad is láthattad, mi folyik itt. Egyelőre nekünk, az esti őrségnek sincs kimenő. Ekkora fejetlenséget még nem értem meg negyven esztendei szolgálat alatt; pedig József császár idejében még egy hadipénz elsikkasztása miatt kegyvesztett és bujkáló tábornok házatáján is forgolódtam. (Alulról, felülről, mindenünnen különféle tompa és éles zajok. Olykor mintha fúrás, kalapálás, fűrészelés, gyalulás egyesülne egyetlen nagy hangzavarban. Máskor csak finomabb kaparászás, kopogás, zár- feszítgetés, lépések hallatszanak.) MÁSODIK STRÁZSA: Hát, ami azt illeti, cifra egy helyzet. Mi itt fegyveresen csak téblá- bolunk, hogy „Senki gyanús személy se ki, se bé!” — s közben csak úgy nyüzsögnek a legte- nyérbemászóbb képű civilek . .. ELSŐ STRÁZSA: Azok csak afféle kis, rusz- likként futkározó besúgók. Azokat nekünk nem költ bántani. MÁSODIK STRÁZSA (sétál egyet, vakarózik. Látszik rajta, hogy öreg társa nem tudta megnyugtatni.) Civilek szájából hangzik el itt minden parancs. S miféle vezényszavak?! . . . (Megpróbálja utánozni őket.) „A tapétákat felhasítani! ... A kandallókat lebontani, és minden csempét egyenként átalfúrni! ... A falakon és a mennyezeten mélyfúrásokat végezni! ... Kutyákkal megszimatoltatni, hogy a szepárékban nincs-e elhintve valamilyen különleges méreg!... (Legyint, mintha hibbantakról beszélne, majd hangját bizalmasabbra fogva.) Azt hallottam, hogy a falak itt egyébből sem állnak, mint rejtett kijáratokból meg kincseket rejtegető lyukakból. (Elneveti magát, mint aki kedveli az ilyen meséket.) ELSŐ STRÁZSA: Hát arról mit hallottál, hogy találtak is volna ... MÁSODIK STRÁZSA (csodálkozva vágja rá) Tán valami gyanúsat?! (Társa titokzatosan mosolyog. Közel lép hozzá, barátságosan oldalba böki.) Maga, ejsze, tudja, hogy mit keresnek? ELSŐ STRÁZSA (sejtelmesen) Inkább kit. (Elfordul. Kívülről éles hangon utasítások hallatszanak.) HANG: Bezárni minden ablakot, kijáratot! Őfelségének, ahogy megébredt, ez volt a legelső parancsa!. .. MÁSODIK STRÁZSA (társához) Nafene. Ez az ellenkezőjét fújja, mint a többiek. HANG: Tömjetek be valamennyi egérlyukat, és pusztítsátok ki az egereket! ELSŐ STRÁZSA: A parancs az parancs! (Jókedvűen) Ha látsz egyet... (Megmarkolva fegyvere nyelét, mutatja, hogyan kell vele. Majd ugratásnak szánva) Most legalább nem kell féljél, hogy a civilekre hárul (közben szabálytalan kopá- csolás) a birodalom kalimpáló szívében minden felelősség. MÁSODIK STRÁZSA (duzzogva) Jó vicc, őfelsége atyja, a túl korán jobblétre szenderült Lipót császár állítólag az egereket kedvelte ... ELSŐ STRÁZSA: Ahhoz képest, hogy milyen zöldfülű vagy, máris túl sokat hallottál. MÁSODIK STRÁZSA: Maga csak tudja . .. S azt is tudnia kell, hogy mi az igazság azokkal a mesterségesen szaporított fehéregerekkel! ELSŐ STRÁZSA (óvatosan körülkémlel) Lipót császár idejében minden macska már elevenen dögnek számított. Bizony, óvni kellett a Burg kis szimatoló, cincogó állatait. (Kétértelműen) Most viszont semmi fölösleges cincogás. Őfelsége Ferenc császár is megengedte azonban, sőt egyenesen elrendelte a szimatolást. Még a lakájok11
