Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - Lászlóffy Csaba: Rab s burg (történelmi vízió)
FERENC (fojtott kiáltással) Itt a palota környékén is látták?! SAURAU: Minden bizonnyal. Be szeretett volna jutni felségedhez. Mindig büszke volt arra, hogy sakkozó masinájával a legfényesebb udvari társaság előtt úgyszólván teljes győzelmet aratott, s utána szabad bejárása volt a királynőhöz, amíg csak felséged nagyanyja ... FERENC (ellenségesen vágja rá) Neki csak pazarolni való pénze és kielégíthetetlen nagyzási mániája volt! SAURAU (kimérten) Hja, más idők jártak akkor! FERENC: Afogadásokon és bálokon fővesztés- re ítélt összeesküvők és főúri múltjuk visszfényét besúgással, árulással megőrző arisztokraták rajongó tekintettel bocsátották meg egymásnak és önmaguknak még a ki nem ötölt vagy el nem követett bűneiket. Most viszont a legkisebb köny- nyelműség vagy tévedés végzetes lehet. (Fojtott hangon) Mit gondol, ha valaki egy felnyitható s látszólag üres szekrénybe képes volt elrejteni egy sakkbajnokot, s egy török köntösbe bújtatott gépember segítségével be tudta csapni fél Európát, ön szerint az ne tudná bármikor meglepni vagy megkínozni titokban gyűlölt császárát . . .? (Kis szünet) Hol van ő most egyáltalán? Talán a falba épített velencei tükör vagy a tapéta mögött?! SAURAU: Népes családjához ragaszkodó aggastyán már, felség. Ráadásul az egészsége is megromlott. FERENC (még mindig kétkedéssel): Ön szerint tehát pozsonyi hajlékában köszvényét kúráljaSAURAU: Huszonnégy óra haladékot kérek, felség, hogy biztosat jelenthessek felőle. FERENC: Még képes lesz megtalálni otthon, sétabotjára támaszkodva, vagy házipapucsában. SAURAU: Csak arra vonatkozólag várok utasítást felségedtől, hogy milyen indoklás alapján ejtsem meg a letartóztatását? FERENC: A saját ártatlanságával való visszaélés vádjával. Módunkban állt volna kivégeztetni, mint akármelyik alattvalónkat, de nem tettük. Nincs joga tehát zaklatni bennünket egy ártatlanul megölt szellem minőségében! SAURAU: No, de Kempelen tudtommal még él! Az ő szelleme tehát még halott, ha szabad magam ily módon kifejeznem, felség. FERENC (babonás rettegéssel) Tekintve, hogy varázsló, képes élve is szellemeséit játszani velünk... Mi már napok óta nem alszunk! (Önuralmát vesztve a falhoz rohan, körmeivel tépi a tapétát, majd eltorzult vonásokkal dugja be mindkét fülét.) SAURAU (határozottan) Kézre kerítjük Kempelent! Addig alázattal kérem felségedet, próbálja kipihenni magát. (Meghajol, indulna kifelé.) FERENC (utána siet, izgatott suttogással) Gyűjtsön róla adatokat, akár fél évszázadra visszamenőleg. Én még a világon sem voltam, amikor a pozsonyi anyák már vele ijesztgették engedetlen gyermekeiket. Nagyanyánk, Mária Terézia hány alkalommal próbált az udvarban menyasszonyt szerezni dédelgetett feltalálója számára, ám az éppen kiszemelt, szerencsétlen leány vagy közvetlenül az eljegyzés után elhalálozott, vagy, amennyiben más férjet választva Kempelent kikosarazta, szinte kivétel nélkül halott gyermekeket hozott a világra. Öcsénk, Sándor Lipót nádor, közvetlenül az összeesküvés vezetőinek lefejezte- tése után, tűzijáték-robbanás áldozata lett. Kempelen ismerte csak a gyilkos petárdák összetételét. Nem nehéz bebizonyítani, hogy szándékosan vitte romlásba a kísérletező kedvű ifjú főherceget! ... Rá kell sütni, hogy boszorkánymester volt mindig! SAURAU: Ezt az egyet ma már bajosan lehet, felség. Megboldogult elődei felségednek valósággal felkarolták rendkívüli talentumát, nevettek a boszorkánymeséken, cseppet sem féltek Kempelentől. FERENC: Ők attól sem féltek, hogy az abszolutizmust meg lehet dönteni! SAURAU (habozva) Felséged talán ettől tart?! . .. FERENC (egy pillanatra magához térve, nyers büszkeséggel) Mióta szokta ön gyóntatni uralkodóját? ! SAURAU (meghajtja fejét császára előtt; nagyon halkan, de józanul) Boszorkányper, ha jól tudom, 1750 körül, jóval felséged születése előtt volt utoljára. Császárom engedelmével persze ennek is utánanézhetek. FERENC (engesztelő mozdulatot tesz) Megbízunk az ön memóriájában, gróf úr. Sőt, mielőtt kételyeinkkel magunkra hagyna, újabb próba elé állítjuk emlékezőképességét... Milyen robbanóanyaggal fenyegetett meg bennünket utoljára Martinovics? SAURAU: Durranó arannyal, felség. De az csak amolyan áltatás meg önáltatás volt részéről. Heves, agresszív természet maradt ő utolsó óráiban is. FERENC: S ez a másik itt?!... (váratlanul hátrafordul) Hátha csak jobban tudott mindvégig alakoskodni?!... SAURAU: Felséged azt képzeli, hogy Kempelen Farkas a Burgban rejtőzködik és ...?! FERENC: Ha nem is személyesen az állig begombolkozott aggastyán, akiről ön oly megnyugtatóan mesélt, de ami itt zakatol, ketyeg zaklatott szívünk közelében ... Adja a Mindenható, hogy ne hagyja el önt az emlékezőtehetsége az esetleges valódi robbanás után sem. SAURAU: Engedélyt kérek rá, hogy a palota egész területén elrendeljem az ostromállapotot! FERENC (váratlanul megöleli) Végtelen hálával tölt el bennünket, kedves Saurau, hogy sike10
