Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Kiss Anna: Kuporgó (verses mesejáték)
Borzának Borza legényei a havat nem sokat nem sikerült teketóriáznak, megvenni! némelyik (Toporog.) a nevét se tudja, Borza legénye: Kiállt az már ez a neve! Aki hurokba botlik, a hóesésbe, az vad, szidja, aki vadat fog, mint a bokrot, részel! a balszerencsét! Vagy nem is tud a hóról. (Hallgatózik.) Túlontúl Odaláncolva a páros ágy lábához nagy a csend. (Lassan ki, amerről jött, kis ideig üres a megül, szín. De már hátrál is vissza, a ketrecet gügyög az asszonyának, zekéjébe fogva. Patadübörgés.) újabb százegy bölcsőről találja ki, hogy: Azt hiszitek, nem az igazi! eljött Felügyeli a a ti időtök! melegvizes palackokat, Tévedtek. közben vaklálja még Ez az én időm. a horoszkópot, újra meg újra (Letépi fejéről a csörgős sipkát, eléjük felfedezi benne veti.) a tényt...! De ne örülj még asszonyom! Gyertek! Gyertek! Később más lesz a módi! Mit szarakodtok?! Majd megráz, mint a rongybabát! Fogdossátok össze Szüld meg a kigyót neki, a pacsirtákat is ...! Akkor kezdődik szüld meg! csak a tánc, Akkor építtet ha már aranyházat egymást is...! az újszülöttnek, Ha már s az anyjának persze, egymást is...! és, ha valaki szörnyülködni mer...! (Patadübörgés tölti ki a színpadteret, (Mutatja: vége!) kihátrál, a színen csak az óra, a bokorra kiakasztva, rászűkül a hideg fény.) 15
