Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - Lászlóffy Csaba: Rab s burg (történelmi vízió)
ragadtatással.) Szinte horatiusi játékosság és aranyét! FERENC (kedvetlenül) Oly nagyra tartja ezt az ifjú embert. Talán közelebbről ismeri? SAURAU: Mint költőt nem. De nyomban felismertem (könnyed mosollyal) — az aláírását. Csokonai Mihály. Felséged nem is képzeli, hogy az utóbbi időben mennyit tökéletesedett a nyilvántartásunk. A memóriámról pedig szerénytelenség nélkül állíthatom: elég egyszer rápillantani valakinek az aláírására... FERENC (kissé epésen) Azt is tudja a gróf úr, hogy ez a Csokonai milyen körökben forgolódik és miket irkái? SAURAU: Őszintén szólva, csak most e latin szöveg által volt alkalmam megízlelni a stílusát. Akkor vettük nyilvántartásba, midőn a debreceni kollégiumi törvényszék kicsapta. De azután, hogy korgó hassal, magányos vándorként vette nyakába a világot, a mi szempontunkból személye úgyszólván érdektelenné vált. FERENC (ridegen) Úgy hát arról sincs tudomása önnek, hogy ez az „érdektelenné vált” személy annak idején könnyes szemmel nézte végig a jakobinusok kivégzését, s midőn Hajnóczy fejét látta lehullani, felkiáltott. SAURAU: Felség, bevallom, erről nem volt tudomásom. De ... FERENC (fölényesen) Úgy látszik, önt jobban érdeklik a stílusfordulatok, mint az alattvalóink fondorlatai. SAURAU: Felséged sejtelmes kijelentései ma megnehezítették számomra a pillanatnyi helyzet egyértelmű felismerését. Ám, amennyiben az említett Csokonai Mihály a legkisebb veszélyt is jelenti a Birodalom zavartalan nyugalma szempontjából ... FERENC (szemrehányóan): Ön állandóan egy elvont Birodalom miatt futkos, izgágáskodik, nem miattunk! A fenyegető zajok egyelőre itt bent váltak mind tűrhetetlenebbekké ... SAURAU (készségesen) És a felségsértő rigmusok is ... Ezután minden kicsapott diákot követni fogunk vagy őrizetbe veszünk! FERENC (elhárító mozdulattal) : Á, meglehet, hogy ez a Csokonai valóban csak egy kis nyomorgó firkász. Mi csupán a magyarok kétszínűségét akartuk érzékeltetni ön előtt, ki meg-megújuló kétkedéssel fogadja legbensőbb aggályainkat. (Bizalmasan. A visszatérő rögeszme fanatizmusával.) Merénylet készül ellenünk. (Mintha hipnotizálni akarná rendőrminiszterét, szorongatni kezdi két vállánál fogva. Saurau bizonytalanul, majd ijedtebben hátrál.) Szükségünk van az ön segítségére, kijátszhatatlan éberségére! SAURAU (hangos pózzal): Felség, én ... én kész vagyok az életem árán ... FERENC (gesztussal is) : No,egyelőre ne siessen, amíg új rendőrminiszterünk nincsen készenlétben. Inkább tanuljon meg hinni bennünk. Jobban mint a császárában. Úgy, ahogyan valamikor a varázslók mesterkedéseit felismerő és a felettük ítélkező legkeresztényibb szigorral megáldott férfiúi lelkekben hittek. SAURAU (ámulattal nézi a két ujját Krisztusként némán feltartó, behunyt szemű császárt, majd későre, óvatosan megkockáztatja) : Felséged talán sugallatra cselekszik, belső hangokat hall. Collo- redo gróf, felséged nevelője szelíd életű ember hírében állt mindig, de sohasem volt tudomásom vallásos buzgói kodásáról . . . Bár ő most is elmondhatja, hogy kegyeltje és megbízható tanácsadója felségednek. FERENC (közben befogja fülét,suttogva) :Ez az egész tűrhetetlen állapot! Ezek a zajok! .. . SAURAU (zavarában akadozva folytatja): Már kezdem ... érteni. (Most már végképp nincs tisztában azzal, hogy mi történt császárával. Szinte ájtatosságot színlelve.) Égi figyelmeztetés hangja volt ez felségednél? FERENC (keményen, már-már gyűlölködve) : Ördögi mesterkedés műve ez, Saurau. Ne tegye magát ostobának! Mondtuk már az imént, hogy meglehet: a század legfondorlatosabb királyellenes merénylete készül. Nem oly egyszerű, tömegvadító vérengzés, mint a franciáknál, akik vérpadra juttatták nagynénénket is! (Egzaltáltan kezd szaladgálni a bútorok közt s a falak mentén.) Itt szabályos ütemben ropognak a bútorok, sistergés hallatszik a festmények mögül, olykor őrjítő zúgás tör fel a falakból meg a szőnyegek alól! (Megvető fintorral.) Persze, ön mindvégig csak a biztonságos csendet hallotta. Kint is, bent is. SAURAU (józan alakoskodással): A császár növekvő népszerűségének lelkes zaját visszhangozzák, higgye el felséged, nemcsak Bécs falai. Felségednek azon eltökélt szándéka, hogy ne bolygassuk a rendi viszonyokat, a magyar nemesség érdekeivel is teljesen egybevág. A legutóbbi országgyűlés viharos ovációval szavazta meg a rendkívüli hadiállapot összes költségét. FERENC (ingerülten) : Csak pechünkre, és mondhatni valamennyi európai uralkodóéra, az a korzikai kalandor nem tagja a magyar rendi országgyűlésnek ... Ha csupán örökös konzulságra áhítozna, de még megérjük, hogy a köztársaságiakkal kiáltatja ki magát császárrá! SAURAU: A franciák elleni háború katonáit és költségeit illetően most legfőbb támaszunknak ígérkezik a magyar úri virtus, felség. Remélni sem mertünk ilyen kilátásokat! Ötvenezer újonc, tízezer ló, húszezer ökör, kétmillió négyszázezer mérő gabona, zab pedig csaknem a duplája. FERENC: Mindig tudtuk, hogy ezek a magyarok nagyon zabosak. (Ridegen.) Ám azt nem gondoltuk volna, hogy rendőrminiszterünk eny- nyire képes legyen megtáltosodni a magyar zabtól. SAURAU (mélyen megsértve magyar-utálatában) :Én csak a dinasztia és a rendiség elengedhetetlen érdekegyezségére bátorkodtam hivatkozni. FERENC (érzi, hogy némi engesztelés az 5 helyzetében most célszerű): Legaggasztóbb titkunkat bíztuk önre, nincs miért orrolnia császá7
