Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 2. szám - MŰVÉSZET - Goór Imre: Építőművészet - „szabad mezőkön”

S mert immár újból itthon érezné ma­gát a feltámadott tudós, Hankovszky Zsigmond, most már derűsebb kedvvel lépne ki megnézni az épületeket. A ter­vező Farkas Gábor kalauzolná. Tőle meg­tudhatná, hogy a tervezési megbízásban az alföldi népi építészeti hagyományokra való támaszkodás kritériuma szerepelt. Hol legyen a határ a hagyomány, másolás és új alkotás között? Ez volt az építész legfőbb gondja. Nagyon helyesen, a népi építészetből azokat a tagolási elveket al­kalmazta, amelyek segítségével kialakít­hatta az épületek — funkció szerinti — arányrendszerét. A formai megoldások­ban Farkas Gábor mértéktartóan követ­te, de sohasem utánozta, másolta az al­földi hagyományokat; míg a felhasználan­dó anyagot tekintve éppúgy alkalmazta a beszerezhető újat, mint a régit. Üveg, fém társul a fával és a náddal (különösen szépen sikerült a főbejárat feletti nád­fedés) a farkasi megoldásokban oly siker­rel, hogy sem a funkció, sem a pályázati kiírásban szereplő építészeti hagyomány- őrzés nem szenved csorbát. Az építész ebben az esetben munkája okán „mű­vésznek” titulálható különösebb aggoda­lom nélkül, mert úgy teremtett valami újat, hogy az előzőkre összegező, tiszta elmével gondolt s az új céloknak meg­felelvén esztétikai minőséget tett a fent- említett tisztásra. Alapos átgondolását néhány utólag fel­merült zavaró tényező (pld. tűzrendé­szet! előírás!) a végleges összképet tekint­ve időlegesen megzavarhatta; és a részle­tekben is előfordult elvétve egy-egy túl­bonyolított megoldás (főbejárat feletti világítás megoldása); de ezek a rohanó tempó és a sokoldalú függés szorításában minden kiváló új építményünk tervező­jének felróhatok volnának; s az épület- együttes birtokosának megértő segítsé­gével könnyedén el rendezhetők. Farkas Gábor munkája minden elisme­rést megérdemel azért is, mert a környe­zet alakításában (kerítések, áthidalások) is különös gondossággal járt el; jól „ér­zett rá” azokra a formákra, amelyek — az épülettel egységben — a népművészeti alakzatokra vonatkozó jelzések inkább, mint szolgai utánzatok. Nagy Kristóf félig kész, fatörzsből fara­gott padja éppúgy jól szolgálja a környe­zeti egységet, mint Mayer Antalné kör­nyezetrendezési terve, mely nem lép túl a Rousseau-i elveken; vagy az épületben gyakorta fellelhető, s a színredukciós kö­vetelményekhez illeszkedő kerámiaedé­nyek. Hankovszky Zsigmond ilyen gondola­tokkal járhatná körül volt portáját, s abban biztos vagyok, hogy a kalauzoló tervezőnek végülis jó szívvel gratulálna ahhoz, hogy a házgyári elemekből történő építészeti kor tervezői is kiszabadulhat­nak olykor a „szabad mezőkre” és ehhez az épületegyütteshez hasonló „műveket” is alkotnak. GOÓR IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents