Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 2. szám - MŰVÉSZET - Goór Imre: Építőművészet - „szabad mezőkön”
ÉPÍTŐMŰVÉSZET—„SZABAD MEZŐKÖN" A szőlőnemesítő rég halott már. Hajdani portáján, ahol a föld távoli tájairól idetelepített növények a szakmabeliek meglepetésére s a népek gyönyörűségére tovább élnek, a fák között szabálytalan alakú tisztásra sütött a nap. Hankovszky Zsigmond — ha a megszokott természeti rend megcsúfolására sírjából kikelne, — bizonnyal ferde szemmel tekintene az épületegyüttesre, mely e tisztáson termett; azért, mert saját tanyája helyén üres földre lelne; s azért is, mert büszkén féltett vasfáját villámsújtottan látná. De amikor megtudná, hogy bokros-fás birtokán a természetvédelem hivatott katonái, az övéhez hasonló szellemben munkálkodnak erdők, fák, madarak, vadak védelmén, s épp az ő főhadiszállásukra tévedt, arca örömöt, tekintete megelégedettséget sugározna. A házba térne, kezet rázna a „kollega urakkal” megcsodálná a könyvtárat, a laboratóriumot, előadótermet; a három (fehér, barna, zöld) színből nemesen egyszerűsítő belső berendezéseket; lehet, hogy külön levélben köszöntené tervezőjüket, Udvardy Lajost, akiről hírlik, hogy munkáinak minősége a tervezett épületeket kétszeres értékűvé teszi; figyelmesen megnézné Kátai Mihálynak kicsi életfáját az igazgató irodájában, s megállapítaná, hogy bármi szép is az, a főbejárattal szembeni falra kerülő zománckép megtekintésére még korán érkezett; elejtett szavakból hallván valamely kihallani-valót Petrilla István művét keresné, de hiába .. Elgondolkozna hajdani s mai idők hátulütőin, s mint az ilyenkor szokás, kinézne a folyosó világos ablakán a faragó költő, Buda Ferenc fájára, mely nádtetős fehér falak szögletében pompás arányaival, a népművészet díszítő formáival, és ennek tetejében a rügy, bimbó ígéretével — nem pedig az ennek csúcsára kényszerült különben jól repülő madár alakjával — válik fontos tagjává a fák dajkálta kompozíciónak.
