Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Oláh Andor: „Tudós ember” vagy „tudatlan kuruzsló”?

Pápai Páriz nem áll egyedül, amikor a népi és hippokrátészi hagyományokat követi. A reneszánsz és a humanizmus korának többi jelentős orvosa is, mint pl. Miechowi Mátyás, a lengyel Hippokrátész (1456—1523), Laguna, a spanyol Galénosz (1499—1523), Sydenham Tamás, az angol Hippokrátész (1624—1680) a legnagyobb előd, Paracelsus (1493—1541) követőiként, hasonló elméletet és gyakorlatot követtek. Paracelsus nyomán jártak, aki nem latinul, hanem anyanyelvén, a nép nyelvén írt és tartott egyetemi előadásokat, és az öregasszonyok, pásztoremberek, borbélymesterek, gyógyítással is foglalkozó, gyógyfüvekhez is értő hóhérok tudását is kutatta és felhasználta.

Annál meglepőbb, hogy a XIX. század első felében, Pápai Páriz után 120—130 évvel, Tormásy Lajos Békés vármegye fizikusa, főorvosa, a levéltári dokumentumok tanúsága szerint3 úgy nyilatkozik a parasztorvosokról, nevezetesen Csabai Zagarágyán György „veszett-doktorról”, hogy „az a híres Csabai Zagarágyán György már több esztendők óta tsalja az egyszerű köznépet”; „a Csabai kuruzsló az együgyű köznépet csak ámítja, bolondabbítja s pénzét kitsalja„kitől (t.i. Zagarágyán Györgytől) alkalmasint öröklött ő is (Z. István) ezen tsalás mesterségét’’; „másokat megtsalni, az együgyű köznépet elámítani... ez olly borzasztó bűn, melyjet büntetés nélkül hagyni nem lehet, nem szabad”; „az efféle kuruzsolók vakítják, ámítják s tsalják az együgyű népet”; „a szerencsétlenek tudatlan, tsábító s pénz tsaló kuruzsolókhoz folyamodnak”; „rossz lelkű tsaló (Z. István) aki álnok úton gyűjtött garasokból” épített magának házat, vett földet. Másutt „vakmerő s rosszlelkű tsábítő“-nak mondja, akinek „egyedül vak hiedelmen“ alapul híressége. „Tudatlan kuruzsoló“, gyógymódja „veszedelmes tett”, „veszedelmes kuruzsolás“, a gyógyszere „haszontalan szer”, vagy „halált okozhat”. „Az együgyű neveletlen és balgatag köznép”, „az együgyű s igazán bénulásig buta köznép” mégis hozzá fordul, becsüli, tiszteli, szereti, holott csak „az okos és Tanult Orvosok” segíthetnek rajta. Amit a nép és a gyógyító a betegségekről tud és mond az nem más, mint »e?yüf/ű képzelődés“, „borzasztó képzelődés”. Végső tanulságként így fogalmaz: a kuruzsolók „az emberi társaságnak leg veszedelmesebb mételyjei“, „méltó megbüntetések s lehető végképpeni ki-irtások elegendőképen javait”, „ideje volna, hogy az efféle kuruzsolók végképen tiltatnának-el az illy roszsz lelkű tsalásoktól“. Az együgyű, buta, tudatlan, neveletlen, balgatag (tehát sötét) köznép „felvilágosíttatását” pedig elsőrendű feladatnak tartja.

Érdemes volt hosszabban idézni kifejezéseit, szavait, mert véleménye megegyezik a mai értelmiség és orvostársadalom egy részének véleményével. Folyóiratok, újságok, könyvek, szakfolyóiratok a „haladó orvostudomány“, a „korszerű medicina” nevében „mágia”-ként ítélik el a népi orvoslást és Tormásy szóhasználatának pontos másaként ma is kuruzslást, szemfényvesztést, emberi hiszékenységet, vak hitet, tudatlanságot, tudatlan naivitást, babonát, csodadoktort, gonoszságot, csalást emlegetnek. E vélemény szerint legfeljebb funkcionális betegekre, idegbetegekre lehet némi, időleges gyógyító hatással a „tudatlan” gyógyító, a „kuruzsló” szuggesztiója. A népi orvoslás, a „kuruzsló népgyógyász” materia medicá-ja, gyógyszerkincse is vajmi keveset ér, hiszen a népi fitoterápiára, gyógyfűgyógyászatra az jellemző, hogy „mindent mindennel gyógyítanak”. Ugyancsak e vélemény szerint az egész népi orvoslás nem más, mint felülről leszivárgott, eltorzult, szétesett szubkultúra.1

Ezzel szemben, elsősorban a „harmadik világ" országaiban —a nép gyógyító embereinek közreműködésével —, lázasan láttak hozzá világszerte az ősi „bennszülött” orvos- tudomány anyagának gyűjtéséhez és feldolgozásához. A ghanai dr. R. H. Bannermann, az ibadami egyetem professzora, 1976-ban Genfben az Egészségügyi Világszervezet hitvallásaként fogalmazhatta meg: „Az egészségügy túlságosan fontos dolog ahhoz, hogy kizárólag orvosokra bízzuk.” És: „A hivatásos orvosok sok mindent tanulhatnak a hagyományos javasoktól a kórisme felállítása, a betegekkel szemben alkalmazott magatartás,

64