Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - Lászlóffy Csaba: Rab s burg (történelmi vízió)
LÁSZLÓFFY CSABA RAB S BURG TÖRTÉNELMI VÍZIÓ NÉGY CSÍZIÓBAN, KETTŐ DARAB ANGÓRAMACSKÁVAL ÉS EGY DARAB RUCÁVAL SZEMÉLYEK: FERENC császár SAURAU rendőrminiszter METTERNICH kancellár COLLOREDO gróf HALOTTKÉM LAKÁJ ELSŐ STRÁZSA MÁSODIK STRÁZSA FIATAL ORVOS FERDINÁND trónörökös Történik: a XVIII—XIX. század fordulójától — s még nagyon sokáig „Sok uraknak sok nyögésit mondhatnám, kik igen kicsiny dolgok voltak .. . Mely hitetlen gondolatok bennek oly nagy kínnak tetszettek, hogy miatta minden uraságok ízetlenné lőtt. így vagyon sok királyokba és császárokban is.” (Bornemisza Péter; Ördögi kísértetek) Sággal.) Avagy önnek másak a tapasztalatai, rendőrminiszter úr?!. . . SAURAU (két lépéssel közeledik) A világért sem. Sőt azon fáradozunk, hogy a felséged zavartalan uralkodásához elengedhetetlen, úgyszólván abszolút csendet az egész birodalomban biztosítsuk. FERENC (közben kimászott az asztal alól, óvatos léptekkel indult meg a falak mentén. Türelmetlen, erélyes kézmozdulattal inti le Sauraut. Egész viselkedése, játéka érzékeltesse, hogy egy intellektusában és jellemében gyenge, kiforratlanul trónra került ember rögeszméjével állunk szemben. Megszállottsága mindvégig vak félelméből és babonás önszug- gesztiójából táplálkozik.) Ha! (Izgatottan.) Ezt a zúgást már önnek is hallania kell! . . . SAURAU (fülel, forgolódik,kínos számára, hogy nem hall semmit. Hallgatása alatt tudatosodnak benne a császár viselkedésének egyelőre külső jelei. Furcsálván, hogy őfelsége lopakodva jár saját palotájában, majd váratlanul eltűnődik az egyik földet súroló függöny mögött, s kívül rekedt karjával heveELSŐ RÉSZ 1. Csízió (A császár irodahelyisége a Burgban. Sötét tapéta, az ablakok befüggönyözve — komor hangulatú félhomály. Saurau rendőrminiszter az ajtóban áll, a rövidlátók hunyorgásával későre fedezi fel az íróasztal alatt négykézláb forgolódó Ferenc császárt. A császár fel-feltartott fejjel, mintegy rajtaütésre készen fülel, szimatol, néha ütemesen, meg-megko- pogtatja az asztal lábát, aztán mintha hangokat, feleleteket lesne, kivár. A rendőrminiszter merev tartásban szorongat hóna alatt egy aktacsomót, legfeljebb tekintete fejez ki csodálkozást, megrökönyödést.) FERENC császár (nem lepődik meg, amikor észreveszi, hogy nincs egyedül. Nyilván nem a tettenérés jár eszében; inkább bosszúsan, türelmetlenül szól rá Saurau-ra. Fojtott suttogással.) Mi az, nem hallja ezt a szándékoltan meg-megismétlődő ropogást?! Itt a Burgban, ahol óhajunkra mindig a legtökéletesebb csend honolt. (Izgatottságában korántsem gúnnyal, inkább pillanatnyi bizalmatlan4
