Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Kelemen András: A sámánizmus - kórlélektani szempontból

akadályozza a racionális megismerést.22 A gyenge (kialakulatlan) Én és fölöttes Én mellett a már említett erős kivetítési készség (projekció az Én védelmében veszély- helyzetben (stressz, személyiségkrízis) a téveseszmeképződés hermetikusan belsőképzésű, inherens „logikáját” követve kitaszítja magából önvádlásainak alanyát, sajátmaga rossz oldalát — a bibliai bűnbak mintájára. így kivetíti saját gonosz indítékait és rávetíti az erre alkalmas személyre, aki hisztériás vagy elmekóros tünetei folytán magatartásával elüt a közösség viselkedésmintájától. így alakul ki (a rossz anya, az Ödipusz-kapcsolat elítélt volta és a társadalmi lét súrlódásai növelte agresszió okozta bűntudat kivetítésével) a boszorkány rettegett-gyűlölt alakja.

A táltos viszont éppen a gonosz szellemekkel harcol (I. gyógyító tevékenység ani- misztikus értelmezését, sőt ezért azok haragszanak rá, gyűlölik a sámánt, mert védi az embereket).23 A sámán az avatás óta olyan, mint a szellemek, ezért tud harcolni az emberekért a szellemek fegyvereivel.24 Jelen civilizációnk nyelvére lefordítva: a külsőbelső erőknek kiszolgáltatott közösség a sámán nélkül védtelennek érzi magát, tagjait pánik fogja el (pszichomotoros nyugtalanság, szorongás okozta dekoncentráció miatt balesetek; I. SHIROKOGOROFF leírását a sámánja elvesztésekor válságba jutott tunguz közösségekről).25

Hátramaradt még egy gyakori minősítés: a hisztéria címkéje a sámánizmussal kapcsolatban. Ez, ha lehet, az elmebetegségénél is összetettebb kérdés. Először is utalnom kell itt az ún. „sarkvidéki hisztéria” fogalmára.26 Ezt a sarkvidék természeti viszonyainak az idegrendszert megterhelő volta okozza (erős hideg, hosszú éjszakák, sivatagi magány, vitaminhiány stb.) OHLMARKS egyenlőségjelet húz a fenti jelenség és a sámán révülete között; azzal egészítve ki, hogy a szubarktikumban „fél-transz” lép föl (nem olyan súlyosak az éghajlati körülmények, mint az arktikumban) és ezt narkotikumokkal és színészi teljesítménnyel fokozzák.27 Egyértelmű az, hogy ha nem is a be- tegség értelmében vett hisztéria, de a hiszteroid mechanizmusok ősi voltuknál fogva gyakran jelentkeznek mágikus tartalmakkal együtt. Ilyenformán a megismétlődő révülés hisztériás nagyroham vagy homályállapot képét nyújthatja.28 Hiszteroid magatartásnak itt a legtágabb értelemben azt veszem: ha az egyén viselkedését az idegrendszer ősibb rétegei (ösztönök, indulatok, érzelmek) határozzák meg (t.k. ez pszichés infantilizmus). Ha ezekre vonatkozólag gyenge az aktív gátlás, akkor a fiatalabb logikai szerveződések kerülnek gátlás alá és feltör a hisztériás roham vagy explozív reakció. Ezt elősegíti az ilyenkor törvényszerűen meglevő készség a hipnoid állapotra, a szug- gesztibilitás — mely az első jelzőrendszer előtérbe kerülésére utal: ekkor a képzet is valóságértékűvé válik.29

Ez a készség azonban tulajdonképpen minden művésznél fellelhető; az ösztönös- amocionális felfokozottság, a képszerű gondolkodás, az eidetikus készség, az intuíció az emberi életet nagyban gazdagítja. A befelé fordulás (introverzió), a válságos serdülés pedig minden érzékeny ember élettörténetében fellelhető. A sámán tulajdonképpen — pavlovi értelemben, de általánosabban véve is — művésztípus. A közösség papja, varázslója, jósa, orvosa, a hagyományok őre és fejlesztője, színész és költő, s főként lelki irányító. Károsodott lelki működések mellett pedig ilyen szellemi képességeket kívánó szerepet betölteni nem lehet.

Felmerült az a lehetőség is, hogy a sámánizmus kezdetén az eredetileg valamilyen tényleges betegség tüneteit később a kiválasztottság bizonyítására a közösség leutánoz- tatta sámánjaival.30 Bizonyíték volna emellett a morbus sacer — szent betegség — elnevezés (epilepsziára), vagy az a tény, hogy az elmebetegeket több primitív társadalomban félve tisztelik (ez azonban a boszorkányképzethez vezet minket: „a rossz szellem beszél belőle”); s mert a hiedelemanyag szerint a sámán számára el lenál Iha55