Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Kelemen András: A sámánizmus - kórlélektani szempontból
egyén egyre inkább leválik környezetéről (alkalmazkodási képtelensége szembetűnővé válik). Ennek egyik lényeges oka, hogy a félelmetes-nagyszerű élményanyag folytán a beteg elveszti környezete iránti átfogó érdeklődését. Nem társalog. Figyelmének beszűkülése folytán nem ismeri fel mások neki szóló közléseinek, cselekvéseinek jelentőségét. Közömbösen reagál szokatlan környezeti ingerekre is. Az Én megtartottsága és a természetfeletti élménytömeg együtt valóban hasonlít a sámánélményre. Ezt a hasonlóságot azonban a tibetiek — véleményem szerint helyesen — különbségnek fogják fel: ha a jelölt viselkedése megfelel annak, amit ilyen helyzetben a közösség elvár tőle, akkor sámán (vagy jóspap); ha nem felel meg —„hamis meditációba” süpped —, akkor elmezavarnak, tébolynak tartják.12 Ez is arra utal, hogy egy rendkívüli elmeállapotnak az idő keresztmetszetében vizsgált tüneti képe önmagában nem adhat diagnózist, legfeljebb annyiban, amennyiben utal a várható lefolyástípusra is. Tudjuk hogy a természeti népek világfelfogása lényegesen eltér a mai, európai típusú átlagemberétől, amennyiben gondolkodásában döntő a prediszkurzív, logika-előttes jelleg. BENEDIKT írja, hogy pl. a madagaszkári tanala tudatában az álom és képzelődés úgy összekeveredik az éber élet élményeivel, hogy más, európai jellegű társadalom embere könnyen elmebetegek társadalmának vélhetné az övékét.13100, törzsi kötelékben élő négernek Szondi-teszttel történt vizsgálata kapcsán tűnt fel e gondolkodásmód egyik érdekes elem: a projekciós (a belső élményeket a külvilágba kivetítő) működés igen erőteljesnek mutatkozott.14 Annyira, hogy az lélektanilag erősen emlékeztetett a si- zofréniában BLEULER által alapvetőnek tartott hasadás (Spaltung) jelenségére.15 Ennek azonban természetszerűleg nem kórtani, hanem törzs- és egyedfejlődéstani okai vannak.16 A tudatfejlődés korábbi lépcsőjén (ősember, gyermek) a lélek: a világ, mint élmény. A maga mintájára az ember lelket lehelt a környező világ tárgyaiba. Még nem zárult le a külvilág, a saját test és belvilág különválása; az ember úgy érzi, hogy képes kilépni testéből, de képes oda belépni is idegen — leginkább ártó — hatalom. Úgy véli, hogy a kimondott gondolat: energiát mozgósító tett. Ahogy embertársainkat képes mozgatni a parancs, úgy képes az egész, lélekkel felruházottnak tartott természetet. Ezt látjuk a Bibliában is: az ige — Legyen! — teremtette a világot. Az ani- mizmus szintjén a képzetek még érzetszerűek, a gondolkodás képekben folyik, s így gyakran látomás (tehát t.k. érzékcsalódás) képét öltik. Szépen fogalmazza ezt meg G. B. SHAW, amikor Szent Johanna látomásai kapcsán megjegyzi: „. .. akiben Johanna felismerni vélte Szent Katalint, nem volt valóságosan Szent Katalin, hanem csak megszemélyesítése Johanna képzeletében annak a kényszerítő nagy hajtóerőnek, amely a a fejlődést mozgatja .. .”14 Hogyan ruházódnak fel lélekkel a tárgyak? Egyrészt az emberhez hasonlítás folytán (prelogikus analógiás folyamat), másrészt heves indulattal (pl. ijedelem) szemlélve őket (pl.: üstökös — szerencsétlenség). Márpedig a gyermekkorát élő emberiség az ijesztő és ismeretlen világban gyakran állt heves indulatok hatása alatt. Az ilyen, érzelmi alapon történő kapcsolatteremtés a jelenségek között tehát egyrészt a logika fejletlenségére, másrészt a tapasztalatokban való viszonylagos szegénységre utal. A sámánizmus az emberiség gyermekkorában alakult ki, elemeinek fennmaradása is mintegy gyermekkori hiedelem és emlék. És az ember gyermekkori benyomásai szívósak. Akkor még az ember korántsem ura a világnak. Ismeretlen, érthetetlen ami körülveszi; s minden előfordulhat, akár a mesében. A világ ártalmasnak, vagy legalább is veszélyesnek mutatkozik. Ez szorongást ébreszt. A személy gyakran jut válságos helyzetbe. S mint a gyermek szüleihez, úgy fordul ilyenkor a szellemekhez. Igyekszik megnyerni jóindulatukat, mert őket véli azzal a hatalommal rendelkezni, amelynek hiányát kínosan érzi. A lélekfogalom kialakulását az érzékcsalódások, illúziók mellett 51
