Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Kelemen András: A sámánizmus - kórlélektani szempontból
a valóságosnak megélt eleven álomképek emléke, s a képszerű gondolkodás alakíthatta ki.18 Visszatérve a pszichózisokra, amennyiben elmebetegség tüneteiről beszélhetünk, a sámánélménnyel csak az alaposan kimerült, tartósan gondok között őrlődő gyengébb idegrendszeré' emberek lelkiegyensúlyának felborulása (reaktív pszichózisok) vethetők össze. Jellemző ilyenkor a lét alapvető kérdéseinek szorongató felmerülése. Legjobban talán egy példa világíthatja meg ezt. Orvosi gyakorlatomból idézném a következő esetet. Egy szülei által elkényeztetett fiatalember kb. egy évvel korábban külön költözött tőlük, s viszonyt létesített egy fiatalasszonnyal, kinek igényei minden szempontból nagyok voltak. Egy év megfeszített túlmunka és erőltetett szórakozások után nemibetegség lépett fel betegemnél, majd szakított éiettársával. A kankó kezelése során többször érte káros lelki hatás az őt hivatalosan kezelő orvosi szervek részéről (verbális jatrogenia), s ezért végül zugorvoshoz fordult, akinek homályos lakásában és fecskendőt tartó erősen reszkető keze láttán heves szorongás lépett fel a betegben. Ez az élmény felborította a korábbiakban már jelentős mértékben meggyöngült lelkiegyensúlyát. Annak a bizonyosságát érezte, hogy hamarosan meghal. Megkísérelt úrrá lenni ezen az élményen és kikapcsolódásul autótúrára ment. Az este egy erdőben érte. Félt a sötétben, de ki akarta nevetni saját félelmét, így a kocsiban éjszakázott. Hajnalban felébredt, s egy séta után visszafeküdt. Rövid, felületes alvás után egyszerre halálfélelemmel ébredt, s élményét azon nyomban minden előtalált papírra vetette: „Azért haltam meg, mert őrült vagyok. Aki ezt tudja magáról, az az Isten! Én vagyok az, tehát hülye vagyok. Ez amit írok, most valami kényszer! Baromi félelem! Ez az Isten, nem elfelejteni! Minden új gondolat megnyugtat decsak egy picit, pánik! Isten az Isten és játszik velünk borzasztó hatalmat érzek magam felett akarhat az Isten jobb mindig legyen nálam papír ceruza, hogy ezt el tudjam mondani tudom, hogy ho Az az Isten, hogy van Isten, de ha ezt leírom, meghalok I így érzetem és mégis süt a nap mindent Istennek érzek ami segít rajtam állandóan gondolkozom — akkor jobb — gondolat az Isten, de ha ezt leírom, ez a halál, de megint leírom és élek most meg nem merek gondolkodni mert akkor halok iszonyú, tényleg az öngyilkosság vetne véget, de élni akar az éjjel álmodtam is, amit nem szoktam attól lettem rosszul és azóta is. Állandóan új feltételek jutnak eszembe: ha ez van meghalok; ha az van meghalok mégse halok meg mert élni akarok aki ezt tudja az az Isten én tudom én vagyok az isten de ezt nem mondhatom senkinek, azt hiszik, hogy hülye vagyok, de hát ez van. Állandóan provokálom magam a gondolatokkal ha abbahagyom, életbe maradok, de nem lehet nem gondolkodni én vagyok az Isten, de akkor őrült vagyok tehát az őrült az Isten és minden őrületben az Isten szól. Ezért hiszik őrültnek: kényszer gondolatok. Nem azt gondolom, amit szeretnék kényszert érzek most jobb volt. Mert élni akartam tehát hit és akarat az emberiség istene Imádok vezetni megnyugtatott” Miután az élményen túljutott, orvoshoz fordult. Az alkalmazott neuroleptikus terápiára jól reagált. Eleinte erősen szorongott, félt visszagondolni fenti élményeire. Pszichoterápiás utókezeléssel ez oldódott. Jelenleg azt vallja, hogy félelmetes érzés volt és biztos, hogy másképp látja az életet és halált mint előtte (I. ADY- és JUHÁSZ FERENC-idézetemet), viszont semmi pszichotikus tünet nem észlelhető. Hosszú ideje egészséges emberként él. A fenti idézetet azért emeltem ki, mert magáért beszél. Jól jellemzi az indulattelített, érzelemirányított gondolkodást, a prediszkurzív gondolkodás vonalvezetését (pl. Isten és őrült; Isten és gondolat, őrület és halál eleve adott összefüggése) és különösen 52
