Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 2. szám - Virágh József: Katona, Hamlet Orgoványon, Boszorkány mondja, Gázolsz gondban, Jön a bánat (versek)
VIRÁGH JÓZSEF KATONA ez a föld — nekem mindenem — lehetnék bár szemefénye nem hív éneklő fiának de erre semmisem ragyog a csikorgó buckaporral bedőlt falú csordakútban betömi a szél a számat rozsdásodnak a csillagok meggyújtom este mécsesem árnyamat hosszúra nyújtja sötét árnyékom rád esik nemzeti literatúra HAMLET ORGOVÁNYON éjszaka mező káka sás szél hajamat szél legyezgeti fogom tenyérbe koponyámat a póz ahogy illik hamleti lábam előtt göröngy ül rajta béka remegve bogár se jön a közelembe keresztbe egymáson vasak hideg fűszálak alszanak vasak fűszálak fűszál-rácsok — eddig tart a világ látod keresztbe egymáson füvek lépésnyire az őrület bokám vasban fűben bilincsben nincs itt kérdés Hamlet nincsen! BOSZORKÁNY MONDTA (K. A. verseskönyvére) tudom én az ájtatos szentek előbb vagy utóbb megégetnek király se véd — fogan az átok fekete hajam elszivárog nem is hiszek csak a mesében zöldelő füvek erejében — füvet egyszer olyat találjak amitől kapok erős szárnyat nem is maradok tovább rabnak füvemre kéne ráakadjak találok egyszer olyan fűre teámat főzöm keserűre 38
