Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 2. szám - Galambosi László: Simogató (vers)

Akaratomon függve felszállhatok-c — csak álomi próbálkozás — szoborkemény vigyázzban?

Fölöttem egezó' esőrovar és benövi, kötözi magát a táj füstleveles fémindáival

Hová mennék, szállnék? öreg az Isten

szakálla illatos szénájába topped és már

szeme pókja beszövi magát

GALAMBOSI LÁSZLÓ

SIMOGATÓ

Kalapját a vadgesztenye megemeli, száll a fénybe. Boldog a kert. Napraforgó kapaszkodik a töklevélbe.

Töklevélen napraforgó. Mintha dőlnék arany ágyba.

A nyár fürtös ablakából zeng a hála harsonája.

Marasztaló gébics-dallam, rigó-fohász kél a nádból. Angyal emel gyémánt-kancsót a hold lombos asztaláról.

Betakarlak. Nyíló hajad melengeted homlokomra. Megpendülő liliomot ölelget a vándor rózsa.