Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 2. szám - Szalai Csaba: Lehúzódás, Kegyes volt július, Dialektika, Lelkendező (versek)
SZALAI CSABA LEHÚZÓDÁS A fáknak déli oldala tömeglakás. Dohog rá az elkésett darázs: sehol egy lyuk, dongóké az enyhely, népesebb legyeké a szeptember. — Ősz tüskékkel ütköző fejem, hej (!) levelektől telt meg a kanális. Lehúzódom lapu alá, hátha utolsó ez a nyár is. KEGYES VOLT JÚLIUS Vihogó repcében guggolt, és fölhessent a lányhad; egy-egy sugár oly karcsú volt, föléívelt a nyárnak. Incselkedésből hullt a gyöngysor, csapat „kisvarjút” lestem én, síeltek egy bögyös bokorból, s a pajzs lapu dobolt setén. És mérte mind: kié a messzibb, a győztesén egy szúrt, pihés nád . . — Bacchus se tud ily szűzi tréfát, mikor pajzán szemük meresztik a nők az édes, nagy szüretben — ha ott felállók (rugdalt e vágy!), ízekre szedtek volna menten. DIALEKTIKA Féket taposnék gallypedálon. A körte áld, az ág letört. Nem érem el, így földet érek, pedig lerázni nőtt a törzs. LELKENDEZŐ hajótörött az árban a föld előtt ujjong el így imát, — büszkén figyelget két kosárban okos csöcsöcske. Ruhából kilát. S hogy peckesebb, még felborít, inog a parki pad, most ingerült ladik, de föltámaszt a mentő léc, alig feküdt le, éppen ágaskodni fog. Már itt duzzadnak ó a gyönge bólyák, hálálkodom, s hálámból a lökést tiltó biztatással visszatolják. Boldog. Hajába pántlikát köt és ő csak fecseg, dehát ez csitri bűn. A szája? Mint a kisfecskés tribün.
