Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 2. szám - Rózsa Endre: Érzékeim, Gyertya, Belső vázlatok (versek)
GYERTYA az éjszaka nagy madara megszívja a láng pici csőrét ellobban az élet utolsó fényével is eteti a fióka a szörnyeteg anyát a falánk tátogó sötétet mely lassan kihízza a mindenséget BELSŐ VÁZLATOK EGY ISMERETLEN KONDOR-KÉPHEZ szög rozsdáink deszka nyöszörög feketédnek a fákban a görcsök kés világít éle vacog és hízelegve könyörgi a jöttöd üt az óra némaság-gyűrűt vetnek süllyedve a tárgyak zúg ekhója nem hallik hazug hebegése ilyenkor a szájnak kút a csendje alján körbe-út hiába ha sírva rohangálsz csont az este megköt mint betont dideregve a mélyben a vasváz ráz hidegje tehetetlen állsz fegyvertelen a te hatalmad vessz meg érte vessz karmokat növessz koppon jón csőrbe az ajkad 26
/
