Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 12. szám - SZEMLE - Kőhegyi Mihály: Mórától Móráról

tömörsége, gondolatának fényjátéka, villódzása az élet sötét örvényei fölött — jellemzik általában Móra stílusát.

Egész élete abban telt, hogy magános sajkáján, melyet soha nem kötött senki nagy hajójához, hol ide, hol oda csapongóit a két part: a tudomány és a szépirodalom között. Ki is szállt hol az egyiken, hol a másikon, de végleges megtelepülésre kikötni nem tudott egyik helyen sem. Mert ha valameddig elidőzött az egyiken, annál mohóbb vágy kergette vissza a másikhoz, s így lett — Móra legalább is így hitte — egész élete félbemaradt exisztencia írónak is, tudósnak is. Ám

ne üljünk fel könnyelműen ennek az önértékelésnek. Meggyőződésünk, hogy e két foglalkozás együttes gyakorlása nélkül csak bicegni tudott volna az író is, a tudós is, járni aligha.

Az olvasók — gyerekek, felnőttek egyaránt — széles tábora már a húszas-harmincas években, s könyvei népszerűségéből, kelendőségéből ítélve azóta is nap mint nap véleményt mond Móra életműve felől s talán valaha az irodalomtörténetírás is tudomásul veszi, hogy ott a helye Jókai, Mikszáth és Gárdonyi között. (Tankönyv- kiadó, 1979.)

KŐHEGYI MIHÁLY

NAGY ISTVÁN: ERDŐSZÉLEN