Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 12. szám - MŰHELY - Decemberi beszélgetés: Elérhetetlen-e a horizont? Lázár István válaszol Hatvani Dániel kérdéseire

akkor azt szoktam javasolni, hogy tegyük ki az ország térképét, csináljunk egy szárnyas nyilacskát gombostűvel, csapjuk bele messziről a térképbe — bicskát is lehet, ha valaki még ért hozzá —, rajzoljunk oda egy kis kört, és teljesen mindegy, hogy az a Hortobágyi Nemzeti Park szikese lesz-e, ahol a rideg gulyát legeltetik, vagy pedig a Balaton-felvidék értelmiségei által művelt szőlőinek parcellácskái, az eocén-program által újra felfedezett tatabányai szénmező munkáskörnyezete vagy egy Gyűrűfű sorsának határára jutott kis falu. Ha ott körülnézünk, meg fogjuk találni az egész ország problémáit. Képletesen szólva, Gyűrűfű elnéptelenedése nem független Tatabánya fejlesztésétől, az újra megindult bányásztoborzástól. Bárholi értelmiségi létünk nem független attól, hogy nemzeti parkokat hozunk létre.

Van-e titkos vagy kevésbé titkos terved, elképzelésed szociográfusi munkád folytatására? Miről készülsz írni vagy miről írnál a legszívesebben?

Ebben a pillanatban éppen semmire nem készülök, semmit nem írok, ami kifejezetten könyv, pláne szociográfia anyagául szolgálhatna. Megjelenés előtt van egy számomra is meglepő munkám — az Arcok és vallomások sorozatban Örkény Istvánról egy könyv. Teljesen váratlanul ért a Szépirodalmi Kiadó, Illés Endre felkérése. Meg kell mondanom, furcsa dolog született, eddigi néhány könyvem közül a legkellemesebb, habár özön munkát öltem bele. Köszönhető ez Örkénynek, akivel e mostanihoz hasonló magnóinterjúkat folytattam — négyet vagy ötöt —, és magnón kívül is sokat beszélgettünk. Páratlan, elragadó partnernek, még az írásai után is meglepetéseket okozó szellemi kapacitásnak, hallatlanul sokoldalú és nyílt embernek ismertem meg. Végtelenül kellemes volt a vele való munka, s végtelen fájdalom a halála. Ezt el kellett mondanom, hiszen a munkámról kérdeztél, bár a könyv megelőzheti még ennek az interjúnak a megjelenését is. Tervem? Inkább egy utópia — több az esélye, hogy soha nem fogom megvalósítani, mint annak, hogy megcsináljam —; szeretnék egy egyetlen kötetbe be nem férő szociográfiát készíteni a Magyarország felfedezése sorozatnak, s az volna a címe, hogy Magyarország felfedezése ... Az egész országról szólna tudniillik. Mily izgalmas volna egy magyarországi körkirándulás, amely minden megyét érintene, s külön a fővárost. De akkora önmegtagadást kívánna más dolgokban, hogy fel kellene adni a szerkesztő, a publicista és a magánember rengeteg egyéb tennivalóját. Kétséges tehát, hogy elszánom-e magam e többéves intenzív, tulajdonképpen minden mást lehetetlenné tevő munkára. Anyagilag és fizikailag megoldható volna. Inkább a lelki elszánás igényel kivételes energiát: olyan vállalkozásba fogni, melynek tervén mindenki mosolyog, s a mosolyból a gúnyt nem tudja egészen kiszűrni az ember. A lelki, szellemi függetlenségen túl az volna még szükséges, hogy a könyv készülte során ne publikáljon részeket az ember, legföljebb az elkészült műből, amíg a kötet megjelenik. Félő, hogy az X. megyéről közölt részletek esetleg zavarnák az Y. tájegységben végzendő munkát. Nem föltétien azért, mert feltámadna a szerzővel szemben a gyanú és az elutasítás reflexe. De ha egyik megyét megítélem így, a következőt úgy, akkor a további megítélést zavarná, ha rájönnék, hogy az előzővel szemben túl szigorú vagy túl enyhe voltam. Az összképet akkor tudnám teljes összhangba hozni, amikor a végső simításokat végzem a könyvön.

Két, könyvalakban is megjelent útirajzodra utalva kérdezem meg, mit jelent számodra országot-világot járni és látni, mennyivel jelent több vagy másfajta megismerést, mint egy átlagpolgár számára az átlagturistáskodás?

Ha az ember itthon, íróként, szociográfusként a társadalom vizsgálójaként él, vagy legalábbis ambíciója, hogy szüntelenül a dolgok ütőerén tartsa a kezét, akkor természetes, hogy ha eljut külföldre, ott sem tehet mást. Az összehasonlítások tehát szükségesebbek és parancsolóbbak is; magától értetődőek, már-már kötelezőek. Hallat68