Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 12. szám - Tarján Tamás - Reményi József Tamás: "Forrázó" paródiasorozat: Egünk hajlata (A Meteorológia Tanácskozás Vitaanyaga, 1979)

(például K. Ó. C. Magy. Nyt. 221 per 04, valamint Adalbert püspök 1085-ben írt missilis foszlányai) a határozókhoz sorolják még az alanyt, az állítmányt, a tárgyat és a jelzőt is, nem alaptalanul. Mindebből világosan körvonalazható, egységes rendszer áll össze, amelynek tagjai természetesen egymást árnyalhatják. (El is kéne gondolkodnék: nem volna-e helyes, ha ezentúl megkülön- böztetnők az árnyalóhatározót is ?!)

Már most nem kétséges tehát, hogy — bátran építve a hagyományokra — bevezethetnők az idő(járás)határozó fogalmát is. Már Arany Jánosnál is ezt olvashatjuk: „Sötéten bólingat az eperfa lombja”, vagy: „Magasan jár a Nap” — szoktuk mondani, s ebben a szövegösszefüggésben a sötéten, magasan szó más nem is lehet, mint idő(járás)határozó.

Föltétlenül az idő(járás)határozók közé kell iktatnunk továbbá az indulat- és sámánszavakat. Hányszor halljuk manapság, amint a pallérozott nyelvű ember így szól: ,,No-no, megint esik!”; „Bah, ez a hurrikán!”; „Ej, miképp fú!” Persze hosszan folytathatnék a példák sorát. Ügy vélem, leghelyesebb, ha a Mengyelejev-rendszerhez hasonlóan fölállítanónk egy hipotetikus táblázatot, amelynek foghíjait — kitekintve reggel az ablakon, s betekintve este az újságba — indulat- és sámánszavakkal mindenki maga kitöltheti.

BAKA ISTVÁN

SŰRŰ APOR

Ritlcádzom hát a verseimben, hazám felém se köp: eriggy!

Itt állok egy szál jersey ingben, s az ágy előtt egy láda frigy.

Uram, ez koldusok kelése, meggyűlik rajta záporod, vérünk meg ott a belsejébe bíbor derűvel áporod.

Hült függönyöm körém terítem , a rozsda marja már dikóm, ledőlök, s látom még: szelíden kifosztatik a ládikóm.

TÓTH DEZSŐ

Hallgatva a tanácskozást, s összefoglalva lassan a gondolatokat, fölmerül bennem a kérdés: valóban ezek-e a magyar éghajlat fő borulatai ? A terjengő ködöcskék, a sejtelmeskedő kis szürkületek, a zivatart imitáló ártalmatlan gomolyok ? Ismétlem, fölmerül ez a kérdés, és én nem hiszem, hogy csupán a hivatásos meteorológus látja így. Persze, a kéretlen időjósok — mint mindig — napjainkban is biztos prognózisokkal kérkednek, s aztán, ha hullni kezd a termékenyítő eső, magukat tüntetik föl az aszály megváltóinak. Én azt mondom: űzzék csak csöppet sem vonzó mesterkedéseiket; a Meteorológiai Intézet, mi: a MI kibírtunk már ennél többet is. De azért hadd fűzöm ehhez személyes véleményemet: az egy és oszthatatlan Viharmadár státusa Gorkij óta nem évült el, jobb, ha a meteoropaták végre tudomásul veszik ezt!

*

(Leperegvén az utolsó magnókazetta is, itt ér véget a tanácskozás. S itt fejeződik be — kinek-kinek megkönnyebbülésére? — a Forrázó paródiasorozata is.) R. J. T., T. T.)

35