Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Gál Farkas: Kiszorítás
VALÓ VILÁG GÁL FARKAS KISZORÍTÁS ,,S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist?” (Nagy László) Prológus. Az alábbi írás főszereplője negyvennyolc éves, s egyike azoknak a százaknak, ezreknek, akiket annak idején fölemeltek a fényes szellők — ha a szellő egyáltalán bármit is képes emelni. Ha eddigi élete históriáját papírra vetjük, a tanulságok, az okulás miatt tesszük. Azért, hogy látva lássuk: nem mindig bánunk úgy az emberi értékekkel, amint azt mondjuk, ahogyan az írva vagyon. Mert akadtak, s akadnak ma is körülmények, csalárdságra hajlamos és hajlandó emberek, akik minden esetben csakis önös érdekeik szerint képesek értelmezni és ragozni az igét s előbb-utóbb kiszorítják maguk közül azt, aki erre nem képes, nem hajlandó. Addig hajszolják az „idegent” amíg az üldözöttségében elhibázza a védekezést. Ez — a meghajszolt ember idegállapotától, szívósságától függően — hosszabb-rövidebb idő alatt bekövetkezik. Mert aki örökös védekezésre van kényszerítve, az fárad, kimerül s alig képes mérlegelni, taktikázni s ilyen állapotában csapkod, nem nézi hová üt. Akkor aztán jön a megtorlás. Éppen annak a jognak a fedezete alatt, annak az erkölcsnek a nevében, amely alapelveiben nem a megtorlókat szándékozik, védelmezni. A megtorlás hősünk esetében például tökéletes, már-már jogszerű. Egyedüli szépséghibája, hogy senki sem kereste a „lebukáshoz” vezető út kanyarulatain az egyénben és a kisebb közösségben kitapintható hibákat, netán erényeket. Közhelyszerűen fogalmazva: nem dialektikusán vizsgálták a kérdést, az eseményeket. írásunk főszereplőjére utalva, az ő kifejezésével élve — beküldik egy alagútba, amelynek viszont nincs vége. Vagy ha mégis, azt az illető aligha éri el a nyugdíjkorhatár előtt. Kötelességünk pedig föltérképezni egy ilyen kiszorítási műveletet, visszanyúlva egészen a kezdetig, olyan eseményeket is említve, amelyeknek — látszólag — nincs összefüggésük a végkifejlettel. Azért is kötelességünk egy ilyen föltérképezés, mert nem egyedi és egyetlen esetről van szó, még akkor sem, ha a pozícióharc csapatai vesztettek erejükből. De a mindent letaposni haljandó önzés, az anyagiasság dolgozik, s gyakran kivédhetetlen, vagy csak nagy vérveszteségek árán kivédhető ütései ma is rombolnak, keserítenek. Gyere tanulni. Ládi András 1931 májusában született a Szolnok megyei Tiszabő községben. Apja cseléd volt, s akkor lett „önálló földhözragadt”, amikor 1929-ben megnősült, s Öllé Rozália két holdat hozott a házasságba. A gyerek Ládi András nem volt jó tanuló, pedig képes lett volna jobb eredményre. De a tiszabői elemi népiskolában uralkodó, már-már katonai vasfegyelem benne visszájára fordult. Jellemző például, hogy a közel ötvenéves embernek — ha iskolai élményeiről kérdezzük — azonnal a repülő méterrúd, a kórusban harsogott egyszeregy és a tízparancsolat jut az eszébe. Tizenhárom éves korában fejezte be a hat elemit, s azonnal vitték a leventébe, az elő- képzősökhöz. Nyár végén, ősz elején azonban már rohamosan közeledtek a szovjet csapatok: 1944-et mutatott a naptár. Októberben elérték Tiszabőt is. A következő 36
