Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - Kiss Dénes: Verscsöndítés (vers)
ösztönök ős-tana ösztökél rohanásra sejtek mélyén az ősök futása nógat csonttörő emlék félrevert harangszív zeng-bong koponyánk boltja alatt AZT HALLJUK! Az veri fülünket s iszonyú jajszó tör elő belőlünk agyhegyeinkből vulkán fakad s fehér mezőkön vérnyomok futnak lábnyomok vérnyomok elődeinké Futáskor a lábak is külön élnek külön a szemek a combok a térdek külön időben nő meg a haj Minden sejt külön is élni akar Hát még az ágyék! Hogy menti magát értelmünket sárba taposva Húz-vonz kényszerek utcahossza S hány ó hány nem veszi észre nem az üzetés halálos — hanem a menekülése KOZÁK: Hogy bírja ez a keszeg! Gyű te! Szégyenemre elhagyja a lovam Gyüte! Átkozott jószág! Közel a híd s elvész előlem ott a kukoricásban Na megállj! Hova szúrjak? Gyüte! Itt az idő hogy porba dögölj! Már csak pár lépés Játszhatunk egyet Elébe kerülök kurafiának Gyüte! KÖLTŐ: Az én futásom ez vagy az országé? Tüdőmből az Alföld zihál ki? Magamért futok eszeveszetten magamat mentem lovak trappja s az éles lándzsa elől? Vagy viszek másokat is? Menekítem az emberi eszmét? A szabad gondolatot? Ó! Isten! Lehet-e szabad ami így menekül? Lehet-e embernyi ember? Nincs válasz De itt van a híd! Itt van s ott túl vár a kukoricás már De az is de az is csupa kopja! Megállj! Már az sem az én seregem! Hát szemben fogadom majd a döfést! S föltartom a verseket pajzsnak! Föl a gondolatot! Talán nem is szúr Az is ember Talán UTÓD: Mi nem menekülnénk? Dehogynem Helyben állva is lóhalálában futnánk sorsunk elől ki az időből ki a hazából Európából ki a Földről! Csillagok parazsán futunk mezítláb koptatva koponyák köveit Ez is út! Eleink lehullott főin tovafutni Rettegve iszonyodva vakon törtetni mintha életünkkel maga az ÉLET menekülne Nem igaz! Nem az iramlik csak egyetlen ember Akinek nem a hajszát ígérték egykor s nem a szavak száműzetését Hanem hogy hazatalálhat Jaj de hol van hol a HAZA? S hol a szabadság meg az Isten? Petőfié hol? Hol a mártíroké? Mivé silányul a gyász s mivé haláluk hazug istenülése?! KOZÁK: Na végre! Itt van! Elértem? Vagy csak megállt a nyápic? Már nem bírja tovább? Végzek vele gyorsan! De mi ez? Az átkozottja nem szembe fordul? Mit akar? Hogy néz? Szakáll fölül tüzel rám a két szem Ohó! Gyüte! Nincs kegyelem! Nincs! Még a végén majd magam rettenek hátra Nesze! KÖLTŐ: Elért hát Itt vagyok Nem a lábam az úr! Már én s nem a futó! Állok Lássa hogy látom! csupa tajték a lova csupa por csatakos Nézem az embert Nézném de Nap döndül fejemre s vérzik elalél körben a tájék Nincs emberarca már a világnak a mellem tűz veri át — Ki küldött énrám testvér? — Nem érti 19
