Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - Kiss Dénes: Verscsöndítés (vers)
Az ilyen sosem érti amit tesz Hozzám zuhan a föld s mintha csak űznék messzire fut el a híd meg a kukoricás Ölembe hull le az ég Júliát hozza fiammal Átölelem A fákon vasak csillognak madárdal helyén Hűvös a por Hó szállongózik? „tél dere” fonja körül a Földkoponyát KOZÁK: Phü! Ez is megvan Éljen a cár! Éljen a vodka! Gyüte! Gyüte tovább! UTÓD: Lovakra vár még Európa! Lovakra a világ! S hol vannak a mi lovaink? Ki kötötte el őket? Kicsoda köti el a győztes világszabadság lovait? Az eszmét ki nyergeli föl önnönmagának? S ki hajszol miránk dzsidásokat? Ki? Arcát sose mutatja csak pénzét kell látnunk s mindig magunkkal fordulunk szembe! Utód vagyok Vagyok a költő S leszek a dzsidás?! SZÓLJ LÉLEKHARANG Hiábavalóságom nyilvánvaló már Szívemhez kész a golyó Kész a fájdalom is Kering köröttem baljós madár Valahol vár a lövedék repesz sugár Hiánya látszik rajtam sebnek Szégyenem ez és bélyegem is hogy így lehet élnem mert rég leszavazták alkalmasságom üzetésre s méltó futásra Itt van a híd is de minek? Látom megadta magát a tájék fogoly a domb őrsége a rozsdaaranyló kukoricás NAGY ISTVÁN: PATAKPART (1929 körül)
