Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 12. szám - Horváth Péter: A szabadulás (elbeszélés)

A zászló nyikorogva emelkedett a magasba. Jakab megkötötte a madzagot.

— Most! — mondta Tardi.

De Jakab kihúzta magát, Vizinére nézve kiáltotta: — A dolgozó népért, a hazáért előre!

— Rendületlenül! — A rajok bevonultak az ebédlőbe, reggelizni. A kancsókban vasárnapi kakaó gőzölgött, a kistányérokon vaj, kenyér és hitlerszalonna. Köcsög és Jakab egymással szemközt álltak a hetes asztalnál. Jakab már nem zihált, de sápadt volt még.

— Féltél? — kérdezte Köcsög.

Jakab lassan ráemelte a tekintetét: — Gyűlöllek.

Köcsög nem tudott felelni, mert felhangzott a „Jóétvágyat, pajtások!” — mindany- nyian leültek, és rávetették magukat az ennivalóra.

Köcsög vigyázban állt a nevelőnő előtt: semmit nem fog elmondani, meg se szólal Zsuzsanna sem beszélt. Háttal áll az ablaknak, amely mögött, kint, hógolyót hajigái va szaladgáltak a gondozottak. Hátul az udvaron feltűnt a Szamaras Tóth a két csa. csival. Majdnem az ablakig vezette az állatokat, ott megállt velük, mintha a kantároknál talált volna igazítani valót. A szamarak lehajtották szürke fejüket, orrlikaikon vat- tacukor-bolyhok törtek elő a hidegben.

Zsuzsanna nézte a kisfiú konok, bezáruló arcát amelyet három éve pillantott meg először, ugyanebben a szobában. A riadt, könyörgő tekintetű kisgyerek álla fölé mély ráncot rajzolt az idő, szemének fénye megtört, tekintete kiürült. Zsuzsanna tudta, hogy a gyerek fejében elkeseredett küzdelem folyt az egyre távolabbi, s egyre meg- foghatatlanabb emlékekért. Nem tudott segíteni rajta. A jó jegyekért dicséretet és verést kapott. Ha szólt a verések miatt —az első időkben szólt egyszer-kétszer —, Zsuzsanna kiállt érte, bár tudta, hogy ezért csak még jobban ellátják a baját a többiek. Lehajtotta a fejét, belenézett Köcsög kartonjába. „Az otthonba helyezés oka: A gyerekeit egyedül nevelő anya szociális körülményei..." A hivatalos megfogalmazásnál persze jóval többet tudtak minden gyerekről —és jóval kevesebbet. Zsuzsanna tudta, hogyKöcsög anyjánakel kellettválni a férjétől,aki politikai bűnösként tölti büntetését, elveszítette állását, lakását. Lehet, hogy mint Viziné mondja, jobb itt a gyerekeknek, mintha „vadon” nőnének fel, iszákos, munkakerülő felnőttek között, „veszélyeztetett környezetben”. Igen. „Beszéljen azzal a kölyökkel! — mondta Viziné. — Az anyja hajnalban telefonált, hogy érte jön, a gyerek kicsempészett neki valami levelet, amiben .. . Az asszonnyal majd beszélek én. Legalább a tanév végét várja ki.”

— Nos, az igazgató-helyettes elvtársnő kért meg, hogy beszéljek veled. Édesanyád haza akar vinni.

Köcsög megszédült.

— Mi azonban arra kérünk, hogy maradj az Otthonban. — Zsuzsanna lassan, akadozva ejtette ki a szavakat. Maradj az Otthonban, mint élő bizonyíték: gondozott is lehet kitűnő tanuló. Ezt nem mondhatja. Azt sem, hogy mennyire fontos az a két tized, amivel Köcsög 2,35-ről 2,55-re emeli a csoport tanulmányi átlagát. Azt sem említheti, hogy botrány lehet a levél miatt. Mit írhatott benne? És miért éppen most, három év után? — Nézd, kisfiam, mi mindannyian szeretünk téged. Mi bajod itt?

A Szamaras egyik lábáról a másikra nehezedett a kinti hidegben. Köcsög felismerte a kezében a nevelőnő ezüstláncát a kis kereszttel, amelyet Zsuzsanna még tavaly veszített el. Kétségbeesve rohant hálóról hálóra, ígérgetett, fenyegetőzött, de a lánc nem került elő. A Szamaras megsimogatta a magasabbik csacsi nyakát, és az ezüstláncot az állat homlokára helyezte. Köcsög nézte a felékszerezett állatot, és nem felelt.

— Miért nem nekünk szóltál, hogy bánt valami? — Zsuzsanna nem nézett a gyerekre. Eszébe jutottak a levelek, amelyeket ő diktált neki a tanulószobán azok helyett, ami15