Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - Pintér Lajos: Versek (Bearanyozott omlás, Testem földútján, Apám elvermelt szemére, Istenhegyi borospohár, Párbeszéd a hírszerző fával, A didergő nyár meghódítása)
Nem sötétedik, csak időtlenedik. R. M. lépdel előtted a kertben, mintha nem ölték volna meg. S aki még meg sem született: utánad is titkon jön valaki. Ahogy e gesztenyéért lehajolsz, elidőzöl s fölveszed: már lopva lesi. PÁRBESZÉD A HÍRSZERZŐ FÁVAL A völgykatlanban kicsi üstforma ez a tisztás, fölötte össze-összefonódva lebeg a köd, lebeg a füst, lebeg az ezüstfenyőerdőn át. Nincs sunyi titkom, nem azért születtem, hogy testem gyöngyház-kését becsukva tartsam, élve eltemessem. Születtem: nyíltan s nyitottan forgatni a gyöngyháznyelű kés éles pengéjét. Mit akar tőlem mégis ez a hírszerző fa, lapulevélnagy füleivel micsoda lomb-susogásra figyel? A szemével hogyha pillant: miért exponál, mozdulatom fényképeit albumába mért rendezgeti? Mit akar tudni rólam vagy rólunk? Rólam vagy rólunk. Lehet azt, hogy születésünk esemény volt még, terv és cél, íme, a békeidők új és új nemzedéke. S csak növekedésünk tervszerűtlen és kiszámíthatatlan, mint a földrengés. Kutatóintézetet alapítottál, hogy feltaláld a fejlődésében megállított embert, aki öregedjen, de ne növekedjen, öregedjen, de ne növekedjen. Nehogy felnőjön melléd vagy föléd. Cégünk büszkesége, ím felnőhetetlen nemzedékünk. Kutatóintézetet alapítottál, hogy feltaláld májusi virágba-borulás ellenszerét, a fagyot, a jeges verést. 7
