Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: A harmadik hullám

„Gondolod, hogyavárosiakminden este színházban meg hangversenyen üldögélnek?” „Nem gondolom, de az a tudat, hogy elmehetnek, hogy ott lehetnek, ha akarnak, már az valami.”

„Ki miről maradt le, csak azért, mert Balotán él, s nem máshol?”

„Például a kecskeméti színház akárhány előadásáról. Mert elmenni még elmehetek, de hogyan jövök vissza az előadás után? Aztán többször olvastam az újságban, hogy Baján jó kiállításokat rendeznek. Az oda való utazással is hasonló a helyzet. Igaz, többünk családjában van autó, de vagy ideadják, vagy sem, s ha meg is kapjuk, igazodnunk kell másokhoz. Ez van.”

„Itt ha az ember kimozdul, mindig ugyanazokkal találkozik, ugyanazokat az arcokat látja.”

„Túlságosan szoros a felügyelet. Mindenki csak minket figyel, mindenki csak rólunk beszél. De hagyján, ha az igazat.. .”

„Biztos, hogy ez már Halason sincs így. De ott este meg is kell nézned, hogy az utca melyik oldalán menj végig, mert sok az olyan pasas, aki nem egyenes úton jár. Különben ez még Pesten sincs másképp.”

„Városon se könnyű egy nekünk való, kisebb közösségbe történő beilleszkedés. Vagy befogadják az embert, vagy nem. Akik meg nehezebben ismerkednek, nem nagyon képesek a kötődésre, társra sem találhatnak, bárhogy szeretnének is. Felkészülhetnek arra, hogy egész életükben magányosak lesznek. Akkor már inkább a falu, ahol bárkit megszólíthatok, anélkül, hogy csodálkozva és zavarodottan nézne az emberre.” „Arra nincs mód, hogy itt Balotán kettesben maradjon egy fiú meg egy lány. Ha ilyen igényünk támad, akkor elmegyünk a faluból, és akkor nem kell félnünk, hogy szem előtt vagyunk ...”

„Nem mindegy, ha az ember dolgozik, hogy fedél van-e a feje fölött, vagy pedig csak a szabad ég.”

„Pesten a legkülönbözőbb munkalehetőségek között választhatok. Amikor letettem a mestervizsgát, Halason én csak 8,50-es órabért kaptam, a társam, aki Pestre került, könnyebb munkáért 11 forintot.”

„Én autószerelő vagyok, 75-ben végeztem, itt semmi lehetőség helyben, de Halason is csak a Volán-nál tudtam akkor elhelyezkedni, két műszakos munkakörben. Maszeknak elmenni? Hát az nem egyszerű, pénz kellene hozzá, rengeteg. Fel kellene szerszámozni egy vagy két típusra, s össze kellene társulni valakivel, aki állandóan az anyag után járna.”

„Nem nagyon foglalkoztat bennünket, hogy mi van a határban, meg vannak-e a földek művelve rendesen, vagy nincsenek. Erre időnk sincs, meg nem is értünk hozzá. Látjuk, hogy zöld és kész .. .”

„Ennyit az is meg tud állapítani, aki Pesten az ötödik kerületben lakik.”

„Az ingázás nem jó, mert sok a holt idő, amit nem tudunk rendesen kihasználni.” „Ha családot alapítunk is, kell legalább öt év, amíg házat tudunk építeni. Még akkor is, ha kapunk kedvezményes telket, négyszögölenként két forintjával.”

„Lakótelepi lakásra egyikünk sem pályázik. Ott másból sem áll az élet, mint leske- lődésből, kihez ki megy fel és meddig van ott. Nem ismerik az emberek egymást, vagy sokszor csak úgy tesznek, mintha nem ismernék; lényeg, hogy senkivel nem lehet szót váltani.”

„Biztos, hogy itt falun olcsóbb az élet, de ezért jobban meg is kell dolgozni.” „Városon meg bevásárlással és sorbaállással telik el az idő. Amennyi időt ott erre fordítasz, azalatt itthon megtermelheted. És még pénzt sem kell kiadnod érte.” „Kisebb városban, mint amilyen Halas is, sokszor jobban meg lehet szerezni ezt vagy azt, mint Pesten vagy Kecskeméten.”

51