Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: A harmadik hullám

korosztályokhoz tartozókéra, akiknek a szemhatára kétségkívül tágasabb, mint az idősebbeké. Épp ezért a választásukra, döntésükre — hogy vállalják-e a falun maradást, vagy pedig előbb-utóbb és mindenáron a városba törekednek — nagyon oda kell figyelni. Ugyanis már e választástól függ a falu jelene is, a jövője még inkább. Mellesleg a „vállalás” szóhasználata szintén árulkodó; az volna jó, ha ezt a szót teljes jelentésével együtt kikapcsolhatnánk; ne vállalni kelljen a falut, hanem természetes, magától értetődő életközegként elfogadni és meglakni, kisebbségi komplexusok, s mindenfajta más belső torzulások nélkül.

Balotaszállás ilyen szempontból is tanulságokkal szolgáló település. Tompa lélekszá- ma ugyanis, bár nem rohamosan, de növekszik, perifériára szorultságát jótékonyan oldja az új határátkelőhely, a kishatármenti forgalom; arculata, fejlettségi szintje, kommunális „mutatói” a nagyközségekre jellemzőek. Ellenben Balotaszállás lélekszáma egyenletesen esik vissza, az 1957-es 3700-as csúcs mostanra 2100-ra zsugorodott, hiába épült ki közben a belterület.

A tanyasi élettel együttjáró szokás, magatartásformák helyenként mély gyökerűek. A balotaszállásiak élettempójában máig van valami időnkívüliség. Az idő korbácsütéseit addig érzik a hátukon, amíg benn járnak Kiskunhalason, elvégzik hivatalos teendőiket, vásárlásaikat, hogy azután mielőbb hazaérjenek. Itthon azután a hajszoltságnak semmi jele. Magyarázható ez nem kis részben azzal, hogy a falu átmérője végül is 15 kilométer, s régről megszokták, hogy a határ egyik sarkából a másikba fél napig is eltart az út. A végtelen homokdülők hiábavalóvá teszik a sietséget, a lótás-futást.

Még van egy számottevő réteg, amely életmódjában az eredendő tanyai igénytelenséget hordozza, ám ugyanehhez a réteghez tartozók azok, akik bármiféle munkát elvállalnak, mert csak egy cél vezérli őket, hogy minél több pénzt keressenek. Nyilvánvalóan ezek a legmódosabbak, a belterületen élők házai közül az övéké a legtágasabb — ha nem is mindig a legmutatósabb —, tanyáikat általában továbbra is megtartják, vagy ha be is költöznek, inkább csak az alsókonyhában kuporognak télen-nyáron. Érdekes és elgondolkodtató ugyanakkor, hogy épp az ilyen családok mostanában felserdülő gyermekei kerülnek legtávolabbra ettől az életeszménytől; költekezők, élhetetlenek és enerváltak, főképp pedig dologkerülők — e tulajdonságaikban túltesznek a hajdani arisztokrata-csemetéken —, s nyilvánvaló az ok: olyannyira megkapnak mindent ifjúkorukban, hogy a küzdelmet teljesen fölöslegesnek érzik.

Szó volt már arról, hogy a belterület lakóinak többsége Halasra jár be naponta dolgozni, ám a tanyavilágot ilyen szempontból stabilabb, röghözkötöttebb népség lakja. Olyan értelemben is, hogy az itt lakók közül egynéhányan megfordultak már halasi üzemekben, de legtöbbjük visszatért, méghozzá a józan, gyakorlatias számvetés eredményeképp; rájöttek ugyanis arra, hogy a háztáji munka végülis kifizetődőbb, mint az ingázással terhelt ipari munkahely. A tanyákon a tehéntartás máig nem veszített népszerűségéből; Balotaszálláson több tehenet tartanak, mint a sokszorta nagyobb Jánoshalmán.

Az élveszületések száma a járásban aJegmagasabbak közé tartozik, az utóbbi időben évente 40 körüli volt, most, 79-ben várható csekély visszaesés. A körzeti orvos véleménye szerint igen sok a tájékozatlanság a szexuális élet körül, noha ugyancsak gyakorolják házasságon kívül is, a fiatalok körében a szüzességnek már régóta nincs semmi presztízse.

Évek óta az általános iskola végzőseinek majd mindegyike tovább tanul, s egynegyedrészben mezőgazdasági pályára jelentkeznek. Úgy hiszem, ebben is a tanyán élők szemlélete fejeződik ki: amíg a földből meg lehet élni, méghozzá jól, addig nem érdemes más foglalkozás után nézni. De minden bizonnyal abban is, hogy a szakmunkásképzők iránt általában is nagyobb az érdeklődés, mint a gimnáziumok, vagy általában a közép49