Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: A harmadik hullám

többszörösen beszabályozott, s mindenképpen korlátok közé szorított. Messze vezetne annak kibontása, hogy miért vagyunk hajlamosabbak az okok helyett a következmények megrendszabályozására, feltehetően kényelmi meggondolásokból; sokkal könnyebb lehet a kereseteket tarifák és tilalomfák közé terelni, semmint a munkaidő hasznos eltöltésének módozatait végiggondolni és érvényesíteni. Különben pedig a tsz-tagjövedelmek beszabályozása nem új keletű. Az átszervezés után, s még jó ideig az előállított bértömeget osztották ki a munkaegységek száma szerint. Majd a stabilizálás után, a 60-as évek vége felé újfajta szabályozók léptek életbe. 1976-ban pedig előírták az ún. bérszínvonal-gazdálkodást, melyet egy-egy gazdaságra vonatkoztatva igen bonyolult nomenklatúrák alapján kellett kiszámítani, s ehhez a tsz-ek legtöbbjében nem is volt meg a szükséges szakmai fölkészültség. Az iránymutatás még annyi volt, hogy az előző három évben elért kereseteket kell alapul venni. Akár alacsonyan, akár magasan állapították a béreket, a szabályozás merev struktúrájánál fogva mindenképp póruljártak. Ráadásul a hibák nem azonnal, hanem csak évek múlva válnak nyilvánvalókká, amikor már nem lehet rajtuk korrigálni. A Kossuth Tsz-ben is úgy gondolták, hogy a bérek beállítását helyesen végezték el, most meg már olyan összegeket is tartalékolni kénytelenek, amelyeket jobb volna kiosztani.

De az igazi probléma nem is itt jelentkezik. A munkaerő spontán, előre kiszámíthatatlan mozgása okoz áthidalhatatlan, olykor groteszk helyzeteket. Ahol komolyan veszik a munkát, mint a Kossuth Tsz-ben is, s számon kérik a jó minőségben való elvégzését, a gyengén „muzsikáló”, s épp ezért gyengén is kereső tag egykönnyen odébb áll, mert nagy az esélye, hogy máshol — ugyanolyan silány munkáért — esetleg több pénzt kap. Mi történik ekkor? Egyszerűen az, hogy a távozó munkáját az ottmaradók teljes egészében elvégzik, ők ezért egy fillérrel nem kapnak többet, ám a bérszínvonal automatikusan megemelkedik. Még szemléletesebbé téve az esetet egy elvont, s a könnyebb érthetőség kedvéért kerek számokat tartalmazó példával: adva van egy tsz, ahol 100-an havi ezer, 100-an havi kétezer és100-an havi 3000 forintot keresnek. Egy szép napon elmegy a tsz-ből az ezer forintot keresőknek a fele. A bérszínvonal rögtön megemelkedik 17 százalékkal, anélkül, hogy bárki is egy krajcárral többet vinne haza. Deatsz-t mindezért már egymillió forint adóelvonás sújtja. Elképesztő, hogy a mostani munkaerőhiány mellett egy embert csak azért kelljen tartani, hogy másik kettőt meg lehessen fizetni.

Csakhogy be lehet-e mindent szabályozni? A direktívák áthatolhatatlannak tetsző sövényén megannyi kiskapu nyílik, méghozzá korántsem csak az emberi ravaszságnak, de gyakrabban az élet kiszámíthatatlan széljárásának köszönhetően. Egy eset a sok közül. Számos tsz-ben, ahol aratás után a szalmát elégetik a tarlón még mindig nem tudják, hogy a szalma, mint papíralapanyag, jelentős exportcikk, a nyugati országok konvertibilis valutával fizetnek érte, a „kihozatalt” tekintve kevés más termék vetekszik vele: 25—30 forint a dollárszorzó. Természetesen a szövetkezetnek is nagyon megéri, mázsánként 120—130 forintot kap. Az igaz, hogy a minőségi előírások is szigorúak, csak a gyommentes, csapadéktól megóvott, aranysárga színű szalmát veszik át. Lényeg az, hogy ebből adódóan a bálázott szalma begyűjtése, de maga a bálázás is kényes, halasztást nem tűrő munka. A Kossuth Tsz tagsága köréből e munka elvégzésére csak a gépes kiszolgáló személyzet „állítható ki”, az egyéb, soros feladatok miatt az sem egykönnyen; a szalma begyűjtésének nehezét e célra felfogadott brigád végzi el. Olyan emberek — zömmel tiszántúliak —, akik állandó munkára nem nagyon kötik le magukat, ám egy-egy hónapra ha elszegődnek, kivételes teljesítményt nyújtanak, persze kivételes bérezés fejében, hogy azután néhány hónapig megint ne kelljen munkába állniuk. Kissé hasonlóan a vályogvető cigányokhoz. Dolgoznak is látástól vakulásig. Ezeket az embereket egy ízben az elnök hosszasabb távolléte során a helyettese fogadta

45