Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: A harmadik hullám

ra cserélték ki, a fürdőszobákat is már régóta rendeltetésüknek megfelelően használják, gondozottak a 3—400 négyszögöles kertek, szőlősorokkal, gyümölcsfákkal díszesek, a házak elé jut virág is — a csín és az anyagi jómód jegyei szemmel láthatóak.

Megvalósult Kánaán a hajdani Göbölyjárás-pusztán? Ilyesmire csak a felszínből lehet következtetni.

A Ságvári utca a belterület túlsó szélét határolja, az itteni házak egyike sincs még kész igazából, ám mindegyiket lakják. A 34 éves L. Sándorék háza elsőnek épült fel az utcában, öt évvel ezelőtt. A külső kőporozás még itt is hiányzik. Ám szétnézek belül is: három jókora szoba, meg a szükséges mellékhelyiségek, előtér, lentebb nyárikonyha, garázs, darálós kamra, disznóól. De csak a lakóépület alapterülete 156 négyzet- méter. A telek 336 négyszögöles, tele van ültetve szőlővel. Ezt a portát 13 ezer forintért kapták meg. Van azonban egy akció, melynek keretében a fiatalok még kedvezményesebben is hozzájuthatnak a telekhez, amikor is egy négyszögölért 2 forint jelképes térítési díjat kell fizetni.

„Mielőtt bejöttünk, kinn laktunk egy tanyán, 12 kilométerre innét. Én ott születtem. Jó tíz éven át voltam traktoros, volt úgy, hogy dolgoztam naponta 16—18 órát, méghozzá hónapokon keresztül, de kerestem is havi 7—8 ezret. Tudtam, hogy a tanyáról el fogok jönni, be a faluba. Sok jószágot is tartottunk, hogy mielőbb összejöjjön a pénz az építkezésre. Össze is jött. Felvettem még 50 ezer OTP-t, s hozzáfogtunk. Mi magunk rengeteget dolgoztunk a házon. Eleinte írtam minden kiadást, de amikor eljutottam a 180 ezerig, meguntam, abbahagytam. Hogy miért jöttem be? Voltunk hatan testvérek, én a legfiatalabb. Apám, amikor egyedül maradt, velünk élt. Istenbizony jól megvoltunk. De mégis él az emberben egy olyan elképzelés, egy olyan akarás, hogy a sajátjában lakjon. Mert akkor bármit teszek a portán, az az én érdekemet szolgálja. A tanyát tízezerért adtam el, aki megvette, nálam is fiatalabb ember, de már összejárta a fél országot, végül is itt kötött ki, feleségével együtt rengeteg jószágot tart, meg fogják szedni magukat.

Amikor bejöttem, végiggondoltam a helyzetemet. Járjak ki innen a tsz-hez, 13 kilométerre? Addigra már szereztem buszvezetői jogosítványt, s elhelyezkedtem a halasi Volán-nál. Iskolabuszt vezetek, itt szoktam parkírozni a ház előtt. Van egy öreg Moszkvicsom, ott van szétszedve az udvaron, de azt hiszem, nekem már nem kell autó. Megvan a havi négyezer, célomat elértem, kész a ház. Feleségem dolgozik a tsz-köziben továbbra is, van két kisgyerekünk, a nagyobbik már iskolás. Nekem jár évente 18 nap szabadság, de üdülni még nem voltunk sehol, egyik évben sem, csak egyszer-kétszer pár napos vállalati kiránduláson. Mit mondjak? Elégedett ember vagyok, sőt boldog is; dolgozom és láthatom az eredményét.

Elkezdtem építkezni, sokan kérdezték: mit akarok itt ezen a homokdombon. Mert ha megindul a szél, két méterre sem látni. Az első időben villany sem volt, víz pedig csak két év óta van. De én jól érzem itt magam, mindig van mit csinálni. Hogy miért nem mentem be mindjárt Halasra? Nézze, amennyiért én itt építkeztem, annak a fele elment volna telekre. De aki ezen a soron lakik, meg atöbbi soron is, annak a legtöbbje már benn dolgozik Halason, s naponta ingázik. Aki ide bejön a tanyáról, az a mező- gazdálkodást is abbahagyja. Én is úgy vagyok vele, hogy egy élete van az embernek, s abból tíz évig traktorosnak lenni, épp elég.“

Tűnődhetem: az, hogy L. Sándor megvált a mezőgazdaságtól, ok vagy következmény? Később rájövök, hogy ez mellékes; a kérdésesebb és a nyugtalanítóbb az életcélok redukálódása, a horizontok összeszűkülése. De magyarázatnak ez is túl egyszerű. Akkor hová teszem azt a tényt, hogy L. Sándor technikumot végez levelező úton, s szőlővel ülteti tele a kertjét? Nem inkább az életenergiák átrendeződéséről van itt szó? Egyelőre csupa megválaszolatlan kérdés.

37