Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: A harmadik hullám

a tsz-tagság elöregedése a visszavándorlások révén jótékony fiatalodással színe- ződött. Annak elemzése, hogy a szövetkezeti gazdálkodás megizmosodásában milyen okok játszottak közre, messzire vezetne, utalásképpen itt csak annyit, hogy az évtized végére általánossá vált a gépi és a vegyszeres technológia alkalmazása, fiatal, agilis szekemberek vették kézbe az üzemágak irányítását, kijegecesedtek az ösztönző jövedelemelosztási formák, s nem utolsósorban tágasabb tereken érvényesült a szövetkezeti demokrácia. Mindezekkel együtt nagymértékben javultak a falusi élet civilizációs körülményei, komfortos családi házak sorai épültek fel, a régi házak legtöbbjét is modernizálták; kezdetét vette az életforma lassú, de annál látványosabb átalakulása. Az, hogy mód nyílt a tagjövedelmek akkumulálására, mélyen munkáló igények kielégítését tette lehetővé.

Időközben azonban mind nagyobb szerephez jutott a tagságnak az a része, melynek közvetlen élményei nemcsak az egyéni gazdálkodás, de a szövetkezeti mozgalom első, kezdeti korszakából sem voltak. Az összevonások következtében létrejöttek a „mam- mut-gazdaságok“ — ezt követelte a gépi technológia hatékony kihasználása, a tömbö- sítés —, a tag számára azonban áttekinthetetlenné vált a gazdálkodás egészének mechanizmusa, ez együttjárt a kohéziós erő csökkenésével, s ebben közrejátszott olyan ok is, hogy egyrészt a piaci viszonyok szabadabb érvényesülése, másrészt a különböző szabályzók következtében egymástól mindjobban függetlenedett a gazdálkodás jövedelmezősége, külterjes és belterjes irányultsága, valamint a tagjövedelem. A terméktömeg előállítása helyett kizárólagosságra tört az olcsó termelés szempontja, a garantált tagjövedelem a mindenáron való stabilitást írta elő parancsoló erővel, s erre a gazdaságok legtöbbjében csak úgy nyílt mód, ha a termelésszerkezetet redukálták. A tagsági lelkülétben gyökeret vert egy olyanfajta sejtés, hogy a kényszerpályára terelődött folyamatoknak nem irányítója, hanem csak kiszolgáltatottja; szerencsés vagy szerencsétlen relációktól függően haszonélvező vagy kárvallott. Évtizedünk közepére már nem a tagsági, hanem a munkavállalói tudat vált a meghatározóvá. Minderre rácsatlakozott az a körülmény, hogy újabb lendületet vett a vidék iparosítása, ugyanakkor az általános iskolák padjait kezdte maga mögött hagyni az első nagy demográfiai hullámvölgyben születettek nemzedéke.

Kirajzolódott a mezőgazdaságtól való eltávolodás újabb, immár harmadik hulláma.

Az elszakadás fokozatai

Kiskunhalas csak az utóbbi pár évben ébredt fel mezővárosi csipkerózsika-álmából, ám annál eltökéltebbnek látszik a modernebb égtájak felé nyújtózkodása. A főútvonal új átkelő szakasza mentén lakónegyedek, áruházak épülnek, a vasúti főútvonalon túl kialakulóbanaz iparnegyed, a roskatag viskók között sokemeletes panel-tömbök magasodnak, a járókelő mindenfelé útfelbontásokba, torlaszokba, palánkokba ütközik. A város mintha egyik napról a másikra szeretné magára ölteni a korszerűbb köntöst, ami természetesen nem megy, a szándék azonban látványos, talán imponáló is, de mindenek- fölött elgondolkodtató.

Arra lehetne gondolni, hogy a város a felgyorsult tempóhoz szükséges mai, még inkább a holnapi éltető erőt a közvetlen környékből szívja el. E lényegi igazság azonban a puszta látvány szintjén nem igazolódik.

Évről évre újabb és újabb utcasorok nyújtózkodnak Balotaszállás belterületének szélfútta homokján. A falu lakossága ugyan nem egészen tíz év alatt 200 fővel csökkent — a lélekszám most 2100 körül van —, ám a lakók több mint egyharmada már a belterületen él. A 60-as évek elején a tanácsházán és a kocsmán kívül még alig volt egy-két ház a központban. Mostanra a régi parasztbútorokat mindenütt komfortos garnitúrák36