Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 11. szám - Tarján Tamás - Reményi József Tamás: „Forrázó” paródiasorozat (Paródiák Goór Imre és Győri László verseiről, valamint Szekér Endre tanulmányáról)
SZEKÉR ENDRE SZOCIOGRÁFIA ÉS APRÓHIRDETÉS A szociográfia műfaji meghatározásáról sokan írtak Madách Imrétől Bata Imréig. Abban legtöbben egyetértenek, hogy — amint Bálint György szép eszmefuttatására visszautalva Kiss Ferenc is megjegyzi ezt — nem véletlen, ha (Béládi Miklós vette észre először) a szociográfia, mint Huszár Tibor és Kunszabó Ferenc érdekes gondolatmenete jelzi (elsősorban Illyés Gyula alapvető esszéire építve). Ugyanígy vélekedik Hatvani Dániel is.1 Meglepő ezért, hogy a szociográfiának, valamint az apróhirdetés oly mostohán kezelt műfajának összefüggéseiről alig esik szó a szakirodalomban. Pedig megfigyelhetjük, hogy a szociográfia mindent átsző!2 Nyúljunk vissza például a századforduló tájékára, kinyitva Frisch Ignácz Új találmányéit! „Csász. kir. szab. férfi alsó-nadrág! Rendkívüli előnyei: hogy elöl az övnél szűkebbre vagy bővebbre szabályozható, derékban nem szorít, sem le nem csúszik, felette kényelmes és egészséges viselet, miért is hazánkban, sőt külföldön is közkedveltségnek örvend. Pamut-, köpper-, drill fajták. Ábrás és mintákkal ellátott árjegyzéket ingyen és bérmentve küldök, FRISCH IGNÁCZ, Budapest, Kerepesi út 50/a. — Mértékvétel: derékbőség feszesen mérve és a felső-nadrág hossza!” Mit vehetünk itt észre ? A tárgyilagos, pontos leírásra törekvő (és a szociográfiára jellemzően erős anyagszerűségű) szöveg — mint a szociográfia általában — a fordulópont, a korszakváltás pillanatát örökíti meg. Megfigyelhetjük, hogy (miként legtöbbször a szociográfiai szociográfiák) Frisch inkább az újat ragadja meg: az alsó-nadrágra teszi a hangsúlyt, és a millennium körüli idők lakkozásával a háttérben igyekszik hagyni a gatya-korszak problémáit. Később fordul a helyzet, az újabb szerzők a régit állítják előtérbe. Például Nagy Lajos a Kiskunhalomban, de társai is.3 Visszautalva az előbbi szövegre, megjegyezzük még, hogy alaptalan az a vád, amely a szociográfiát sokszor egy szűkebb környezetbe beszűkültnek tekinti. A „hazánkban, sőt külföldön is” megfogalmazás világosan mutatja a forma nemzetköziségét. De lépjünk tovább a bölcsőtől! 1913-as datálású a csak kevesek által ismert liosetta-nő (nem rosette-i kő, bár annak is van köze a szociográfiához, amely már a régi Egyiptomban is virágzott, ezért is fejthették meg a hieroglifákat). ,,Rosetta egy valóságos képkiállítás — írja a korabeli (sajnos anonym) apróhirdető. — Egész teste nyakától a lába fejéig művészileg van tetoválva. Rosetta egy valóságos képkiállítás, mert az egész testén a legaktuálisabb képek, történelmi események, harci jelenetek, fejedelmek, királyok, törzsfőnökök, úgyszintén őfelsége Ferenc József királyunk stb. vannak hét különböző színben tűszúrások által megörökítve!” Legaktuálisabb — ez a kulcsszó: a szociográfia fő ismérve. E jegyről szól a Kiskunhalomról írván nemegyszer Nagy Lajos is. És a történelembe ágyazott- ság, melynek itt is tanúi vagyunk. De még láthatók azok a magukmutogató kinövések, melyeket majd a harmincas évek — szociálisan érzékenyebb, kollektivizmusra érettebb szerzői — erőteljes mozdulattal lemetszenek. Lehetne folytatni tovább, erre azonban nincs ezúttal terünk. Az érdeklődő olvasó viszont tájékozódhat a SZEKÉR-féle Stilisztikai szöveg- gyűjtemény és példatárban! VÉDJEGY! 3Legfontosabb dokumentuma ennek Nagy Lajos műve, a Kiskunhalom. 2 így az apróhirdetés műfaját is. 33
