Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 11. szám - Mihail Kondratyev: Az ősmagyarok nyomában (Buda Ferenc fordítása)
ezt az utat járva kaphatunk választ azokra a kérdésekre, amelyek lényegbevágó jellemzőit értintik, valamint azon jellegzetességeit, amelyek egyéb zenei hagyománytól megkülönböztetik” (88. I.). Az öt rész mindegyikén belül a dallamok szintúgy tisztán formai ismérvek szerint osztályozódtak: a hangsor alapján (illetve a befejező hang alapján, minthogy a dalok hangsorai transzpozíció útján egységesítve vannak), a középső kadenciák alapján, s végül: a magasabb hanggal kezdődő dallamok a mélyebb hanggal kezdődők után következnek. Ez az osztályozási elv mindenekelőtt azon általános módszertani álláspontokból tekintve tűnik vitathatónak, amelyeket például a népköltészetnek mint szinkretikus jelenségnek rendszert alkotó, komplex megközelítésére törekvő szovjet tudósok dolgoztak ki. Közkeletű vélemény például az, hogy a népdal — egység, elsősorban is két művészeté: a zenéé s a költészeté (Vikár maga is elismeri ezt elméletileg a 88. lapon: „Tudjuk, mily szorosan kötődik egymáshoz a dallam és a szó bármelyik népdalban . . .”), másodsorban — a művészeté s a szertartásé, a mitológiáé, a vallásé, egyáltalán: a világszemléleté. (A kapcsolatok utóbbi formája elsődlegesen a népdal műfaji jellege révén valósul meg.) E szinkretikus kapcsolatok vizsgálatáról való lemondás a magyar tudósok által kidolgozott — formailag hibátlan — rendszer ellentmondásosságához vezet. így a mi szempontunkból következetlen egy és ugyanazon dallam variánsainak elhelyezése a kötet különböző helyein. Pontosan ez történt pl. néhány hagyományos lakodalmi és egyéb dallal, amelyek variánsai forma, végződés, kezdőhang tekintetében különböznek egymástól. A hangfelvételek másolatainak ismeretében érdeme szerint értékelhető a közölt dalok minőségileg kitűnő lejegyzése, mint a maga nemében nem csekély fontosságú munka. Szemmel látható, hogy Vikár a maga sokéves, széles körű gyakorlata során kidolgozta és ésszerűen fölhasználja a hangfelvételt, amely a lehető legadek- vátabb módon adja vissza mind a dallam, mind pedig az előadói stílus lényeges sajátosságait. Külön említésre méltó a csuvas ritmika és dallamvezetés finom árnyalatainak pontos rögzítésére való törekvése. Annál is inkább meg kell jegyeznünk, hogy az általánosan magasra értékelhető lejegyzések és kottázások ellenére a szóban forgó gyűjtemény nem kifogástalan anyagot szolgáltat. Ez abból ered, hogy az összes lejegyzés magános adatközlőtől származik, holott a csuvas dalok túlnyomó többsége csak kollektív előadásban fordul elő; kiváltképp ilyenek a legfőbb dalfajták, mint a vendégdalok, a lakodalmi dalok, a körtáncok, a tanyázók stb. Magányos énekléskor — amely igen alkalmas a folklorista számára a lejegyzések végső kimunkálása szempontjából — az előadó mesterséges, sőt valamiféle „laboratóriumi“ körülmények közé kerül, amely kihat éneklési modorára is (megszületik a „modorosság“). Másfelől az ilyen lejegyzési módszer oda vezetett, hogy valamennyi itt közölt dal egyszólamú. Ugyanakkor a csuvasok tényleges zenei életében a dalok kollektív előadásakor elkerülhetetlenek a többszóla- múság elemei, a legegyszerűbb heterofóniától—olykor a felső oktávot éneklő „szoprá- nosítás“-tól— a fejlett két-három szólamé tercelő típusig, pl. az ujav jurri (tavaszi körtáncok) műfajában a Tatárföldön élő csuvasoknál (igazat szólva: e műfajnak mindössze három példája szerepel a kötetben, természetesen egyszólamúként). Külön megemlítésre méltó Bereczky Gábor filológus munkája, aki részt vett a dalok kiadásra való előkészítésében. A fonetikus nyelvészeti lejegyzéssel közreadott eredeti csuvas költői szövegek híven tükrözik azok hangtani jellegzetességeit. (Ugyancsak tartalmazza a kötet a szövegek angol és magyar nyelvű fordításait.) Aprólékos gonddal veszi figyelembe a mássalhangzók minden árnyalatát s a köznapi beszédben elő nem forduló magánhangzók kieséseit. Érzékelteti a csuvas szavak nyelvjárási, hangtani sajátosságait. A csuvas nép történelmi múltjában és kultúrájában járatlan olvasóból érdeklődést válthatnak ki a daloknak a csuvasok mindennapi életével és szokásaival való 30
