Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 11. szám - Mihail Kondratyev: Az ősmagyarok nyomában (Buda Ferenc fordítása)
kapcsolatairól, a közölt dalok némely stilisztikai és költői sajátosságairól szóló rövid, vázlatos ismertetései. Megvonván a könyvvel kapcsolatos — több, mint tíz évig tartó — munka mérlegét, Vikár László megelégedéssel írja: ,,Ma azzal büszkélkedhetünk, hogy csaknem minden tervünket teljesítettük .. . Részletes képet állítottunk össze a csuvas zenei hagyomány jelenlegi helyzetéről. Ez nem azt jelenti, hogy gyűjteményünk az összes csuvas daltípust magába foglalja. A teljesség elérése huzamosabb időt és több gyűjtő nagyobb arányú munkáját feltételezi. Mindazonáltal feltételezhető, hogy gyűjteményünknek tágabb horizontja, mint a korábbi közléseké“ (86. I.). Ezt mondván a kötet szerzői nem nagyítják föl munkájuk jelentőségét. Méretarányai szerint ez a kiadás csupán egyike a csuvas népdalok létező kiadáséinak.5 Azonban oly szélesen öleli föl a csuvasok-lakta valamennyi fontos körzet zenei dialektusait, hogy e tekintetben egyelőre nincs hozzá mérhető gyűjtemény. Különös figyelmet szenteltek a magyar folkloristák az anatri („alsó“) csuvasok néprajzi csoportjának népköltészetére, amely mindeddig nem szerepelt kielégítő módon a puiikációkban. A csuvas népzene tanulmányozásának meglehetősen hosszú története van. A róla szóló új könyv szerzői tisztelettel nyilatkoznak elődeikről, a csuvas zenefolkloristákról: „A csuvas népzenegyűjtés utóbbi száz esztendeje arányainál és fontosságánál fogva egészében kiemelkedőnek tekinthető a Szovjetunió viszonylatában, függetlenül a csuvas lakosság lélekszámától. Mennyiségét s a publikációk számát tekintve az összegyűjtött anyag meghaladja a közepes szintet“ (21. I.). Mindazonáltal nagy szükség van az ilyen fajta kiadásokra. (Megjegyezzük, hogy a magyar folkloristák nem az első olyan külföldi tudósítók, akik érdeklődést tanúsítanak a csuvas népdal iránt. Még 1940-ben megjelent Bécsben a csuvas népdalok egy gyűjteménye, amelyet Robert Lch osztrák népzenekutató rendezett sajtó alá.) Abban, hogy a kötetet angol nyelven adták ki, a szerzőket e szándék vezérelte: „tegyük a gazdag csuvas zenei hagyományt elérhetővé mind a szakemberek, mind a széles olvasóközönség számára a világ minden táján“ (7. I.). Ezért a könyv sok általános információt tartalmaz a csuvas nép történetéről, nyelvéről, népköltészetéről. Nagy tudományos-ismereti és művészeti értékeinél fogva a csuvas dalok új budapesti kiadása jelentősen gazdagítja a csuvas népzenetudományt mind az anyag újdonsága (valamennyi dal első ízben jut közlésre), mind a csuvas népzene elmélete és története szempontjából. A szerzők a csuvas zenei rendszer sajátosságait a finnugor népek, pl. a magyarok zenei rendszerével való kapcsolatainak aspektusából szemlélik. Ezúton — a korábban ismert tételek igazolásán kívül — sikerült fölfigyelniük egy sor olyan megfelelésre, amelyek további elmélyült tanulmányozást igényelnek. A szerzők széleskörű felkészültsége jóvoltából munkájuk a finnugor zenetudomány szempontjából szintúgy érdeklődésre tarthat számot. Ily módon a magyar folkloristák még egy lépést haladtak előre a tanítómestereik által kijelölt úton. Fordította: BUDA FERENC 5 Csuvasszkije narodnije pjesznyi. 620 pjeszen i melogyij, zapiszannih ot Gavrila Fjedorova, Csebokszari, 1969. (Szosztr* Ju. A. Iljuhin). 31
