Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 11. szám - Mihail Kondratyev: Az ősmagyarok nyomában (Buda Ferenc fordítása)

zetnek ajándékozták. E fölvételekből ítélve a céltudatos és szigorú válogatás már a terepmunka során megvalósult. Ennek eredményeként az esetleges, a mai (legkésőbbi lírika), az álnépköltészet, a más nemzetiségű anyag gyakorlatilag ki volt rekesztve. Ebben az előzetes válogatásban természetesen része volt azoknak a csuvas filológusoknak és zenészeknek is, akik Vikárt és Bereczkyt útjaikon elkísérték, segítették. A csuvas anyaggal való munkához azonban maguk a magyar tudósok is kellő módon, jó előre fölkészültek. így pl. Vikár még az ötvenes években tanulmányozta a csuvas népdalok Leningrádban őrzött lejegyzéseit, s 1957-ben közreadott egy munkát, amely erre az anyagra alapozódik. Mari és csuvas kötete munkálatainak előrehaladtával Vikár rendszeresen szerepelt közleményeivel a tanácskozásokon, valamint a sajtóban.

Nagy hely jut a könyvben a tudományos fejezeteknek. Több mint kilencven nagyalakú oldalt foglal el egy történeti-elméleti tanulmány, s még 150 oldalt a mutatók, a magyarázatok, a költői szövegek fordításai. Vikár László végezte el a kutatás alapvető — zenetudományi — részét. A csuvasok nyelvéről, történetéről és szokásairól szóló fejezetek szerzője Bereczky Gábor. A „Műszeres kísérletezés” (Experimentation by instrumental measurement) c. fejezet Sztanó Pál nevéhez fűződik. A könyv egyik célja — amint azt a szerzők az előszóban írják — az volt, hogy „föltárjuk az élő csuvas zenei hagyomány fő jellemző vonásait”. (7. I.) Ezen az úton a magyar tudósoknak egy sor új megfigyelést és általános következtetést sikerült megtenniük.

A legnagyobb mértékben eredetiek és önállóak a magyar tudósoknak a különböző járások népdalainak dialektológiai (nyelvjárási) sajátosságaira vonatkozó megfigyelései. Annál is inkább érdekesek a szerzők következtetései, mivel csuvas zenei nyelvjáráskutatás ez ideig nem létezett. így pl. Vikár László arra a következtetésre jut, hogy az úgynevezett kvintváltó szerkezet (the quintile-shift structure) csupán a lovas csuvasok közt ismeretes. Megvizsgálván a zenei strófa tipikus formáit, Vikár a csuvas népdal nyelvjárási sajátosságainak egész sorát határozta meg: „a kétfrázisú dallamtípus a keleti, de ugyanígy az anatri csuvasok zenéjére is jellemző” (34. I.), „. . . a há- romfrázisú dallamok többsége a déli és a keleti csuvasok körében található meg, (36.1.); a négyfrázisú dallamok „az északi csoport hagyományában tipikusak” (37. I.); a dallamok ötfrázisú típusa „az északi és déli nyelvjárás határvonalán jelenik meg (41. I.) Ily módon a csuvas népdalformák kevéssé tanulmányozott törvényszerűségei tárulnak föl. E megfigyelések, továbbá a dallamfrázisok belső szerkezetének elemzése alapján Vikár fontos következtetésekre jut. Ezt írja: „Feltevésünkkel egybehangzóan a déli és keleti csuvasok egy-, két- és háromfrázisú dallamai a csuvas népzene ősi rétegét képviselik; ezek okvetlenül jóval régebbiek, mint az északi csoport hagyományaira jellemző négyfrázisú, terjedelmes-hajlított (long arched) dallamok. Ezt a megfigyelést támasztják alá a déli és keleti dallamok formai, szerkezeti és tonális sajátosságai .. . Alaptalan volna úgy vélekednünk, hogy az egyszerűbb zenei forma későbbi fejlődést képvisel az északi zenei stílushoz képest, amely mind a zenei anyag, mind pedig a szerkezet szempontjából előrehaladottabb állapotban van. Nem kevésbé tartózkodunk annak az ötletnek a felvetésétől, hogy az északi stílus a déliből fejlődött ki . . .” (37. I.; Az „észai stílus” eredetét pedig — túllépvén a csak csuvas kultúra határain — Vikár „a finnugor és a török formaalkotó (tune-building) elemek: — az ötfokúság, az ereszkedő irányú dallam, a kvintváltás, a rendszeres ismétlés, egy zenei téma variálása stb. — kombinációjában látja (38. I.). Amennyiben elismerjük a pentatónia török eredetét, úgy ebben az esetben logikusan következtethetünk arra, hogy az „északi stílus” kvintváltása — amely közös a csuvas, a mari és a magyar zenekultúrában — finnugor eredetű formaalkotó elem. Ily módon a csuvas népzene dialektológiai vizsgálata alapján megállapíthatók némely dalformáknak ill. a különböző

28