Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 11. szám - Három azerbajdzsán költő - Bede Anna műfordításai (Fikret Godzsa, Fikret Szadig és Raszul Rza versei)
HÁROM AZERBAJDZSÁN KÖLTŐ verseit olvasgatom, fordítom mostanában. Közülük a legfiatalabb Fikret Godzsa költeményei könnyűek, mint az ifjúság, dallamosak, mint a népdal. Godzsa, „A rózsa élete“ című kötetéért magas kitüntetést kapott az azerbajdzsán Lenini Komszomoltól. És még ennél is nagyobb kitüntetést az azerbajdzsán nép fiaitól és lányaitól, akik egyik-másik versét népdalként dalolják. FIKRET GODZSA DAL Mi tűzvészekből születtünk, Népdalokon nevelkedtünk, Összejöttünk, sereglettünk Azerbajdzsán országából. Szavaink: folyók folyása, Forrásvizek csobogása, Jó dalt hoztunk dalolásra Azerbajdzsán országából. Messzi utakat megtettünk, Dalokból csokrot kötöttünk, Barátnak közétek jöttünk Azerbajdzsán országából. Sokat láttunk, ámuldoztunk, Utakon rózsát hordoztunk, Megérkeztünk, tüzet hoztunk Azerbajdzsán országából. TENGERPARTON TALÁLKOZUNK Az ég arca tengerbe vész. A part rajza tengerbe vész. Bárhová menjünk, repüljünk. Az arcunk a tengerre néz. A parton támadt szerelmem, Tengerből jött segedelmem, Olyan gazdag, olyan tiszta. Olyan erős, mint a tenger. Talán mert a hullámoktól Csapzott hajad, sós az arcom. Ha elveszünk a mélységbe, Egymásra lelünk a parton. Találkozunk majd egyszer egyik utcán. Arcodon ráncok, ősz az én hajam. Jövünk kérdéstelen, s választalan. Jön-megy sok ember, van, ki párját várja, Tán épp ezen az utcán álldogál, Hol egymást érve, lépésünk megáll. A magunk dolga vár, megyünk utána Tovább, tovább még, unos-untalan ... Arcodon ráncok, s ősz az én hajam. 20
